Legendás állatok Grindelwald bűntettei – Filmkritika

Persze nem ő az egyetlen nagyszerűen alakító színész a gárdában. Az ifjú Albus Dumbledore-t játszó Jude Law nemcsak, hogy jól viseli a hatalmas mágus bőrét, de mindemellett nagyon ügyesen átadja a korábbi filmekben megismert személyiségjegyeket, amelyek kétségtelenül sokat tesznek hozzá a filmhez. Bohókás, de komoly, viccelődik, de kétségtelenül bölcs.

Annak ellenére, hogy nem ők a film főszereplői, mégis ők maradnak meg az emberben a legjobban. Ők és az újdonságok, amelyeket erről az univerzumról megtudunk, az új lények, az új varázslatok, az új történetek, mind nagyon érdekesek, ráadásul sok információt szerzünk egy-egy karakter múltjáról, például a Lestrange család felmenőinek történetébe is betekintést nyerhetünk. 

Szóval a színészek teljesítményébe nem tudok belekötni, a történet hitelességét nem vitatom, hisz mint az elején említettem, laikus vagyok, ráadásul ha jól tudom, erről a részről már nem is készült könyv. Amit viszont bátran állíthatok, az az, hogy annak ellenére, hogy sosem szerettem a pálcát mint a mágia eszközét, ebben a részben meglehetősen látványosan volt ábrázolva a használata.

Továbbra is komikus számomra, amikor egy támadást lényegében hadonászással védenek ki, viszont meg kell hagyni, hogy azok a jelenetek, amelyeknek ütőseknek kellett lenniük, azok megütötték a mércét, és végre teret kapott az olyan mágia is, amelyet nem pálcával idéznek elő.

Összességében a film élvezetes, a csavarok benne érdekessé teszik, de önmagában nem sokat nyújt. Lényegében az egész csak egy felvezetés a következőre, bemutatják nekünk a főgonoszt és az erejét, de ezenkívül nem sokat tudunk meg magáról a történetről, inkább a karakterek bemutatásán volt a hangsúly. A lények persze csodásak és lenyűgözőek, némi cukisággal vegyítve, de annak ellenére, hogy nekem tetszett és nagyon élveztem, megértem, hogy egyesek lepontozzák az alkotást.