Démonok között 2 – Filmkritika

James Wan rendező megmutatta az első Démonok között-tel, hogy vannak még hatásos és minőségi horrorfilmek a világon – vajon meg tudja ismételni a mutatványt?

Lássuk be, a horror filmek zsánere az utóbbi időben igencsak felhígult, mióta Hollywood egyre-másra ontja magából az olcsón gyártott, mindenféle filmkészítési erőfeszítést mellőző tucathorrorokat. James Wan ebben az áporodott pocsolyában keltett jelentős hullámokat 2013-as Démonok között (The Conjuring) c. filmjével, amivel nemcsak a nézők, de a szakmabeliek elismerését is kivívta: a film hatásos volt, hátborzongató, fantasztikus gyártási minőséggel és kiemelkedő színészi teljesítménnyel bírt. Ezt a bravúrt próbálta a rendező megismételni a Démonok között 2-vel, amely sajnos inkább érződött kissé izzadtságszagú, kissé nemtörődöm folytatásnak, mint méltó utódnak.

A filmben az angliai Hodgson család fiatal lánytagját, Margaretet, minden este egy földöntúli rémalak kísérti, azt követelve, hogy takarodjanak az ő házából. Miután nem hisznek nekik, és nem is hajlandók segíteni a környékbeliek, a család az egyház segítségét kéri, akik odaküldik filmünk főszereplő házaspárát, Elizabeth és Ed Warrent, hogy vizsgálják meg az esetet. Kezdeti szkepticizmusuk ellenére Warrenék szépen-lassan hinni kezdenek a lány elmondásainak, és minden tudásukat latba vetik, hogy legyőzzék a démoni lényt.

James Wan rendezőt mindenképp dicséret illeti a horrorzsáner felrázásáért, ugyanis kétségtelen volt 2013-ban, hogy csúnyán megfeneklett a műfaj. Ennek tudatában leginkább fejmosás illeti őt, amiért egy újabb magabiztos gatyába rázás helyett megtoldotta a műfajt egy újabb sztereotipikus, mindenféle kreativitást nélkülöző darabbal. Ahány horrorklisé létezik a világon, annyit meg lehet találni ebben a filmben:

• A család legfiatalabb tagját kísérti egy szellem…
• …amit eleinte senki nem hisz el, annak ellenére, hogy szerencsétlen lány szobájában magától mozognak a bútorok.
• Egy hirtelen elcsendesedés után, éles zaj kíséretében egy ijesztő arc ugrik be a képernyőre.
• Az egyértelműen paranormális jelenségek láttán az emberek megijednek, majd másnap reggel megrántják a válluk, és nyugodtan élnek tovább.
• Emberek, többszöri kísértetjárás után (nem beszélve a folyamatos bútorrongálást) sem költöznek ki a házból.
• A ház néma csöndjét irgalmatlan hangzavar töri meg, de senki sem ébred fel rá, csak a főszereplő.
• A kísértetnek tűnő, zajokat csapó alakról kiderül, hogy csak valaki jön vissza a vécéről.
• A szellemek csak a tükörben látszanak.
• Az emberek szétválnak egy kihalt, démonjárta házban.
• Az emberek ész nélkül sétálnak bele a sötétbe, anélkül, hogy egyszer is felkapcsolnák a lámpát.
• A videókamerára vett paranormális események még csak a helyi újságba se kerülnek be.
• A kutyák látják a szellemeket, az emberek nem.
• Egy házat porig zúz egy túlvilági démon, a szomszédok még csak ki se néznek az ablakon.

…és még sorolhatnánk. Ha ismersz horrorkliséket, egyet se félj, ebben a filmben valahol benne.

Nem lehet tiszta szívvel azt mondani erre a filmre, hogy pocsék, mert nem az. A színészi játék kiváló (főleg a házaspárt játszó színészek remekelnek), a hangkeverés kiemelkedően jó, a fényképezés pedig pazar – a gond, hogy az egészből hiányzik a tűz, a lelkesedés, a passió; tisztes iparosmunkának érződik az egész semmi többnek. Egy jelenetet leszámítva, amiben a kamera fókusztávolságát nagyon ötletesen kihasználva borzolták a kedélyeket a készítők, egyszer sem éreztem azt, hogy bármi formabontót vagy kiemelkedőt látnék – és ami még rosszabb, egyszer sem féltem.

A film sajnos beleesett a „több mindig jobb” tévhit hibájába, és a viszonylag visszafogott és lassan építkező első film után alkottak egy folytatást, ahol több pusztítás, több démon, és sokkal, sokkal több jumpscare van – kár, hogy ilyen sótlanra sikerült az egész.

Aki horrorfilm rajongó, annak mindenképp ajánlott, hiszen minden hibája ellenére a kategóriája kiemelkedő darabjáról van szó, mindenki más viszont nyugodt szívvel kihagyhatja a filmet.

Értékelés: 5/10