Super Mario Advance 4: SMBros. 3 – Játékteszt

Egy újabb régi cím felélesztése a Nintendótól. Hittétek volna? Ezúttal egy, a kilencvenes évek kultikussá vált Mario játékának GameBoy Advance kiadásának Wii U-ra történő átviteléről van szó (Huh!).

Szóval tehát évtizedes nosztalgia-faktorra alapozott ezúttal is a japán játékgyártó, méghozzá 10 euró alatti áron. Elsőre nagyon vonzónak tűnhet, azonban nem minden arany, ami fénylik. Nézzük, is meg, mit is kaphatunk egy gyorséttermi menü áráért szeretett Wii U konzolunkra.

A Nintendo tisztességes ráncfelvarrást vitt véghez NES-es verzióhoz képest GameBoy Advance-en 2003-ban. Mivel a Wii U-n ugyan az a averzió fut, mint GBA-n – virtaul console ugyebár -, ezért most a 90-es évek játéka és a 2003-as közti különbségek jönnek.

A játék vizuális megjelenítése sokkal színesebb, élénkebb, ugyanakkor megőrizték az eredeti megjelenítés báját. A felújított hanghatások mellett pedig Charles Martinet orgánumát élvezhetjük szeretett testvérpárosunk megszólalásaikor.

Ha mára technikai résznél tartunk, dobpergés, nem kevesebb, mint három mentési lehetőséget kapunk a játékban. Ezen kívül pedig akár visszanézhetjük, hogy teljesítettük a pályát, és kielemezhetjük játékunkat.

Magát a játékmenetet illetően némi finomhangolást kapunk. Jobban elérhető platformelemek, az ugrálást tehát igyekeztek valamivel felhasználóbarátabbá tenni, ezen kívül néhány ellenfél kapcsán is könnyebbé tették szereplésünket a pályákon.
Azonban így is megmaradt pár idegesítő dolog, például hogy az ellenfél felé ugrunk, de az túl gyorsan halad, és ahelyett, hogy elintéznénk a fejére történő ugrással, a játék úgy érzékeli, mintha nekimentünk volna. Vannak továbbá látótávolságon kívülről pusztító ellenfelek, és egyéb bosszantó dolgok, amik azért zavaróak, a későbbi Mariokban ezeket javították, korrigálták, most viszont még teljesen bent maradtak a játékban, mivel az eredetiben is így voltak…
Az elődhöz hasonlóan továbbra is maradt a csúszkálva haladás, rettentő nagy gyorsulás a folyamatos haladáskor, tárgyak felvétele – ami egyébként ezzel a résszel került be a Mario játékokba -, platformelemek helyett az ellenségeken van a hangsúly. És persze itt is fellelhető a „mosómedve forma”, amivel gyakorlatilag gyerekjáték lesz a pálya leküzdése.

Sajnos a folyamatos időhúzó részek megmaradtak, például az újrakezdés nagyon hosszú mechanikája., így pedig több tíz másodpercet töltünk el teljesen felesleges képsorokat nézegetve. Időhúzás időhúzás hátán.

Elérhető a játékban az úgynevezett „level card” opció, amikor is elérhetővé válik 38 bónusz pálya, amelyek eredetileg csak a GameBoy Advance verzióban voltak elérhetőek. Most ezek a játék telepítésekor egyből rendelkezésünkre állnak.

Szóval tehát egy már jól bejáratott recept szerint működő játékot kapunk, némi körítésbeli változtatással. Mi pedig ezt kapjuk most Wii U-n, egy az egyben, semmi változtatással. Ez voltaképp dicsérendő a Nintendonál, hogy az újabb konzolokon elérhetővé teszi a régebbi gépeire írt címeket.
Ezért az árért megéri nosztalgiázni, vagy kipróbálni a kisebb mazsoláknak, milyen is volt évtizedekkel ezelőtt Mariozni. Viszont készüljünk fel rá, hogy sokszor idegesítő tud lenni a játék, és rengeteg szitokszóval ellátott pillanatot eredményezhet, újra és újra.

Értékelés: 6,3/10