Leap of Fate – Próbakör

Az Early Access elején járó Leap of Fate már most is egy elég egyedi játékmenettel szolgál, ami kegyetlen, pörgős, és a halál permanens.

 A Leap of Fate több stílus keveréke:

• Rogue-like
• Hack-and-slash
• Hand of Fate szerű tarot kártyás rendszer
• Twin-stick shooter elemek

Ugyan még nagyon a fejlesztési stádiumának az elején jár, már most is jó rálátásunk van, hogy miről is szól pontosan a játék. Egy technomancerrel játszunk, aki megismerkedik a Deck of Fate-el, ami tarot kártya paklikat jelent lényegében, amiket leosztva megkapjuk a kihívásainkat. Teljesítenünk kell egy „paklinyi” kihívást, és akkor léphetünk tovább a következő, már nehezebb paklira. Minden kiosztott kártyalap egy pálya, ami nehézségétől függően lootot tartalmaz. A kártya által meghatározott számú wave-et kell túlélnünk egy szekcióban. Minél több ez a szám, annál kövérebb a jutalom.

Az ellenfeleink kiírtására különböző, ultragyors animációjú és végtelen lőszerrel rendelkező általános támadásaink, valamint limitáltan használható erős támadásaink lesznek segítségünkre. Ezeket majd a fejlődésünk során erősíthetjük, módosíthatjuk. Ezen felül kapunk még egy szintén korlátozott számban használható shadow walk képességet, ami lényegében előre tol minket a kurzor irányába, és ezalatt sebezhetetlenek vagyunk, illetve tárgyakon, ellenfeleken át tudunk suhanni.

Természetesen ez ennyire nem magától értetődő, mert a játék valahogy nem sok időt hagyott ezen információk megismerésére. Szinte azonnal bedob az események sűrűjébe, a hátunk mögül egy jó nagyot lök rajtunk, és valahol a távolból nézi, hogy boldogulunk. Az is csak az első teljesített kártya után derül ki, hogy az életpontjaink és a speciális képességünk használati száma nem töltődik fel a pálya teljesítése után. Néhány kártya egy „bolt”-ba vezet, ahol a pályákon összeszedett pontokból vásárolhatunk magunknak életerő és képesség használati pontokat, de ennél többet maximum a halott ellenfeleinkből tudunk kinyerni.

Az életerő mellett a halál is permanens. Karakterünket fejlesztgethetjük a pályákon összeszedett pontok elköltéséből, amiből vannak olyan upgrade lehetőségek, amik halálunk után is megmaradnak. Ugyan kezdhetjük előröl a játékot, de valamivel könnyebb lesz minden egyes újrakezdés. Ha valamilyen csoda folytán be tudnánk fejezni egy szekciót, ami több pakli kártyából áll, akkor feljebb megyünk egyet a nehézségi fokozatban, és egy kis infót megtudunk a karakterünk háttértörténetéről, igényesen kidolgozott állóképek formájában. Szegény karakterünk szinkronhangja azonban elég gyengére sikeredett.

Mivel még Korai hozzáférésben van a játék, ezért nem csodálom, hogy sok a hiba benne, de azért elég bosszantóak a következő problémák:

• Twin stick shooter játék létére nincs controller támogatás a játékban.
• Hang csak akkor van, ha a játék úgy gondolja. Ha elkapunk egy szerencsés momentumot, akkor hallunk belőle valamit, de amennyiben nem, akkor jobb ha lemuteoljuk a Windowson belül, mert fülsüketítő zúgás lesz a jutalmunk.
• Valamiért akármilyen felbontás esetében úgy tűnik, mintha 4:3-as képarányban lenne, és nagy fekete csíkok vannak a kép szélén.
• Amennyiben van hang, a támadásunk hangja egy igen gyenge minőségű hang effekt, ami a folyamatos támadások miatt egy idő után szenvedés lesz.
• Ellenfeleink nagyon low-polygon modellekkel rendelkeznek.

Minden összevetve jó az a cél, amit a játék kitűzött magának, de az út még elég rögös odáig. Mindenképp ajánlom a játékot azoknak, akik szeretik a Dark Souls-hoz hasonló kegyetlen játékokat, de azt ajánlom, várjanak még vele a kiadásig.