Liza, a rókatündér – Filmkritika

Magyar romantikus vígjáték. Ami egyben látványos, szórakoztató, és teljesen egyedi történettel is rendelkezik. Ujj Mészáros Károly nevét hamar az emlékezetébe vési a magyar filmszakma és a nézőközönség is.

Liza (Balsai Móni), a csinos, de roppant szerény ápolónő élete egy csapásra megváltozik, amikor születésnapi kimenőt kap. Elhatározza, hogy megtalálja élete szerelmét, ám hamarosan több hullazsákba került hódolója lesz, mint élő. Ezért a fiatalon elhunyt japán slágerénekes, Tomy Tani szellemének (David Sakurai) segítségével Liza arra a következtetésre jut, hogy ő egy elátkozott rókatündér. A nagyszámú áldozat és a késsel mesterien bánó Liza felkelti a rendőrség érdeklődését, és a különc helyszínelő, Zoltán Zászlós (Bede-Fazekas Szabolcs), aki mellesleg a finn western zene rajongója, nyomozni kezd. Eközben a kétségbeesett és szerelemre vágyó Liza, a maga szerény, de következetes módján megpróbálja legyőzni az átkot és megtalálni az igazit…

Ujj Mészáros Károly egy teljesen egyedi hangulatvilágú, alternatív Budapesten (a filmbeli Csudapesten) játszódó abszurd vígjátékot alkotott, amely a 70-es évek settingjébe helyezve meséli el Liza, a kissé naiv és szerencsétlen ápolónő kalandos történetét. Amiben igazán újat nyújt a film, az a látványvilág (iszonyatosan sok munkát fektettek a speciális effektusok és az alternatív Budapest vászonra varázsolásába, és ennek meg is lett az eredménye), valamint az eredetinek ható, kissé abszurd, a japán mondavilág egy apró szegletét magába olvasztó történet. A rendezőnek más dolga nem volt, mint hogy a jól kidolgozott karakterekhez megkeresse a megfelelő színészeket (jelentem, sikerült!), és máris garantált, hogy a moziba jegyet váltó közönséget megbabonázza a film bája, és másfél óra hosszan teljesen megfeledkezik a külvilágról.

Bár a filmnek vannak olyan momentumai, amikor kicsit belassul az amúgy folyamatosan szinten tartott tempó, az érdekes és izgalmas karaktereknek, valamint a történet szövésének köszönhetően egy másodpercig sem lankad a figyelem, amit tökéletesen egészítenek ki a filmben hallható fülbemászó dallamok, valamint az éppen kellő mértékben meséssé varázsolt budapesti látvány. Le a kalappal a készítők előtt: 2015-ben valahogy így kellene kinéznie egy jól összerakott, alaposan kidolgozot közönségfilmnek.

Értékelés: 7/10