Wonderbook: Book of Potions – Játékteszt

A Move-vezérlős Harry Potter-kalandok tovább folytatódnak, ám míg az előző rész esetében elnéztük kisebb-nagyobb hibáit, most már nem leszünk ilyen engedékenyek.

A Wonderbook bemutatkozó címe, a Book of Spells közel egy éve kalauzolt el bennünket Harry Potter és a Roxfort varázslatos világába. Mivel az első ilyen technológiát használó játékról volt szó, így könnyen elnéztük néhány hibáját, amelyek mind a történet, mind az irányítás terén jelentkeztek. Egy év eltelt, de a hibák nem csupán nem tűntek el, de még halmozódtak is.

A Book of Potions a bájitalkészítés tudományába vezeti be a játékosokat, és a többi Wonderbook-kalandhoz hasonlóan elsődlegesen gyerekeknek szól, és egyszerre próbál meg oktató és szórakoztató funkciót betölteni. A téma adott, hiszen egy-egy mágikus főzet elkészítéséhez számos összetevőre van szükség, és ezeket közelebbről tanulmányozva rengeteg új információhoz hozzá lehet juttatni a képernyő előtt ülő ifjoncokat, ám a készítőknek nem sikerült rendesen kihasználniuk a technológiában rejlő lehetőségeket.

Az egy dolog, hogy a játék iszonyatosan monoton (gyakorlatilag az összes variációt megismerjük az első két fejezetben), ennek köszönhetően pedig tele van ismétlésekkel, de mindehhez egy hasonlóan lapos narrátor és történetmesélés is társul, így már a bevezető fejezetet is kínszenvedés volt végigvinni. A motiváció ennek köszönhetően gyakorlatilag a nullával lesz egyenértékű, amin nem sokat segít az a tény, hogy maguk a Move vezérlővel elvégzendő feladatok is iszonyatosan unalmasak és fárasztóak.

Ezek ugyanis megrekedtek az egyes alapanyagok felemelésénél és az üstbe helyezésénél, az összetevők felaprításánál és összetörésénél, a kotyvalékok összeöntésénél, majd pedig az üst megkavarásánál és felhevítésénél. Természetesen az egyes fejezetek végén kipróbálhatjuk a bájitalunk működését, feltéve, hogy a türelmünk eddig kitartott. Egy-egy apró poénon kívül azonban különösebb jutalomra ne nagyon számítsunk, ugyanis amennyire kiszámíthatók a várható történések, olyannyira unalmas azok fel- és levezetése.

:galeria:

Az egyetlen üde színfoltot a játékban azok a minitörténetek jelentik, amely során a könyvet elforgatva különböző interakciós elemekre kattinthatunk, és esetenként mi magunk választhatjuk ki, hogyan fejeződjön be egy-egy mondat, így pedig valóban mókás és szórakoztató kombinációkat alkothatunk. (Természetesen a történet csak a helyes válasz megadása után folytatódik.) A mélypontot pedig az üst felhevítésének feladata jelenti, ahol a mindig változó pozícióban lévő hőmérséklet-jelzőnek megfelelően kell egy fújtatóval fokozni az alatta lobogó tüzet, hogy elérjük a megfelelő hőmérsékletet. Ez nem csupán iszonyatosan monoton, de egyben fizikailag fárasztó folyamat, és kétségeim vannak afelől, hogy minden gyerek képes eltalálni a megfelelő ütemet, és elég kitartó a tizenikszedik alkalommal is belőni a megfelelő hőfokot.

Összességében a Book of Potions egy kiábrándító alkotás, amely a kiterjesztett valóságon alapuló Wonderbook összes gyerekbetegségével rendelkezik, ráadásul az előző részhez képest semmilyen értékelhető újdonságot sem képes felmutatni. Az egyetlen igazi pozitívuma abban rejlik, hogy teljes mértékben szinkronizált változatban került forgalomba hazánkban, így a bájitalkeverés fortélyainak részleteibe ékes magyar nyelven, ismert magyar szinkronhangok közreműködésével vezeti be a játékosokat. Mindenesetre mi inkább a BBC sorozatán alapuló Walking with Dinosaurs mellett tesszük le a voksunkat, amely sokkal szórakoztatóbb és élvezetesebb játékélményt nyújt, és rengeteg érdekfeszítő információval kecsegtet.

Értékelés: 5/10