Farkas – Filmkritika

Vajon Hollywood mikor lesz olyan bátor, hogy levegye a pórázt Farkasról? Az egyébként Rozsomákként ismert Marvel-hős ugyanis ismét tinédzserkompatibilis adaptációt kapott, unalmas történettel, vér nélküli akcióval.

Úgy tűnik a Marvel tojik a rajongókra, s inkább arra törekszik, hogy minél szélesebb körben népszerűsítse popkultúrális hőseit. Már a Vasember 3-nál is érezhető volt, hogy sokat finomítottak Tony Stark cinikus, alkoholista karakterén, a Farkast azonban teljesen kiherélték, s a Loganben rejlő mélységeken túl az akciót is sziruposították és vérszegénnyé tették (szószerint). Az eredettörténet után persze ez nem meglepő, de miután az új rész Frank Miller egyik klasszikus, drámában és vérben tocsogó klasszikusából táplálkozik, az ember azért ennél többet várt.

Pedig a történet felütése biztató előjelekkel kecsegtet, Farkas magányosan éli mindennapjait, önkényes száműzetésbe vonul, s próbál megküzdeni saját démonaival, természetesen nem sok sikerrel. Aztán felbukkan Yukio, a harisnyás iskoladresszbe bújtatott lány, és Logan hirtelen Japánban találja magát. Innentől kezdve pedig a néző és a Farkas is csak sodródik az eseményekkel, közben meg mégse történik semmi érdemleges. Merthogy Logan múltjának felszínes boncolgatása csak egy máz, ahogy a japán helyszínek is. Mark Bomback és Christopher McQuarrie forgatókönyvírók egyikben se merülnek el annyira, hogy érdekessé tegyék a karaktert, pedig Logan képességei, s az ebből fakadó problémái igazán megérnének egy részletesebb, mélyebb bemutatást. Így hát a Farkasban csak úgy megtörténnek a dolgok.

Valamit orvosolhatna a problémán, ha az ezeket összekötő akció nem lenne vérszegény, s a készítők végre hagynák igazi állat módjára kaszabolni a Farkast. Pedig a CGI a trailerben látottakkal szemben nem olyan rossz, sőt, a vonatos jelenet kifejezetten látványosra sikeredett. Szóval pislákol a remény, hogy Hugh Jackman Farkasáról egyszer végre leveszik a pórázt, a kérdés csak az, hogy mikor.

Értékelés: 5/10