Z világháború – Filmkritika

A Z világháború csak a nevében kínál globális méretű összecsapást, valójában egy, a világméretű járvány kulcsát rejtő válasz utáni keresőakció, aminek a végén adott válaszok közel sem kielégítőek.

Max Brooks regénye, a Z világháború egészen érdekes nézőpontból közelíti meg a zombis témát. A regény ugyanis a világméretű fertőzés okozta helyzet társadalmi, vallási, politikai és etnikai kérdéseit boncolgatja, miközben hétköznapi emberek szemszögéből meséli el a történéseket. Eközben Marc Forster mozija mindezt mellőzi, s egy percig se foglalkozik azzal, hogy a kialakult állapotnak milyen mélységeit lehetne megragadni, s bemutatni. Így a regény rajongói hoppon maradnak, akik viszont egy látványos, mozgalmas, s szórakoztató filmre vágytak, bőven kárpótolva lesznek a pénzükért.

A Z világháború ugyanis egy sodró lendületű "roadmovie", a rövid felvezetés után hamar a dolgok sűrűjébe csöppenünk, a néző pedig azon kapja magát, hogy két órán keresztül izgul Brad Pitt sikeréért. Az út pedig rögös lesz, a korábbi ENSZ alkalmazott Gerry Lane (Brad Pitt) ugyanis annak tudatában kénytelen elhagyni családját, hogy ha nem jár sikerrel, akkor feleségét és gyerekeit egy olyan menekülttáborba helyezik el, ahol közel sincsenek biztonságban. A rendelkezésre álló nyomok azonban homályos képet festenek arról, honnan is indult a fertőzés. Végül ez az egész háttérbe is szorul, Marc Foster végig arra törekszik, hogy bemutassa, milyen globális invázióról van szó, a végén pedig egy kellően összecsapott lezárással le is tudja Gerry kontinenseken átívelő útját. Választ ugyan kapunk, csak nem arra, amire a film kezdetben felkészít minket.

Hibái vagy éppen hiányosságai (nézőpont kérdése) ellenére a Z világháború egy nagyon szórakoztató film. A néző sodródik a film lendületével, s bár nem fröcsög mindenfelé a vér, hiszen egy családbarát moziról van szó, ezt könnyen megbocsátjuk, hisz nem is egy klasszikus értelemben vett zombis filmre ülünk be.

Értékelés: 7/10