ICO and Shadow Of The Colossus Collection – Játékteszt

Az előző generáció két meghatározó, érzelmes és epikus meséje, az ICO és a Shadow Of The Colossus is HD-feldolgozást kapott, nem is akármilyet. Teszteltük az egybecsomagolt HD-kiadást.

A HD-kollekciók idejét éljük, s bár nem mindig kifejezetten azt kapjuk, amit egy újrakiadott feldolgozástól rajongókként elvárnánk, a felettünk eluralkodó nosztalgia miatt, mégis hajlamosak vagyunk szemet hunyni a felemás munkák felett. Nos, a Sony az ICO and Shadow Of The Colossus Collection esetében semmit se bízott a véletlenre, így a két játék "frissített" változatainak köszönhetően ismét felelevenedik bennünk, miért is tartjuk a játékfejlesztést művészetnek, és miért is tartunk csodálatosnak és elképesztőnek két olyan történetet, melyek a barátságról és a szerelemről szólnak. Éppen ezért, ha még nem volt dolgod a két játékkal, akkor itt a remek lehetőség, hogy bepótold a fejtörőkkel és különböző feladványokkal színezett platformereket.

Az ICO-ban egy fiatal kisfiút, Ico-t alakítjuk, akit a fejére nőtt szarvak miatt börtönbe zárnak. Miután sikeresen megszökünk cellánkból, találkozunk későbbi útitársunkkal, a csendes, csinos Yordával, akivel egymást segítve kell majd pályáról pályára haladnunk, platformer részeken átverekednünk magunkat, s fejtörőket megoldanunk. A játék legnagyobb negatívuma is ebből adódik, Yorda ugyanis nem irányítható, és rengeteg alkalommal frusztrálni fog minket, amikor magatehetetlenül képtelen követni minket. Például Ico hiába hívja, hogy másszon fel a létrán, a csendes kislány céltalanul bolyong a létra körül, néha pedig szimplán nem hajlandó továbbmenni. Ezzel olykor alaposan megtöri Ico, s ezáltal a játék és a kalandok lendületét, de az MI hiányosságai nem sűrűn visszatérő problémák, így csak ritkán fognak fejtörést okozni. Ami a grafikai tupírt illeti, a SCE Studios Japan remek munkát végzett, mert nem csak a felbontást skálázták fel, hanem a textúrákat is lecserélték, így mai szemmel nézve is gyönyörűen fest az ICO.

A csomag második darabja, a Shadow Of The Colossus minden tekintetben kiforrottabb, és élményben is teljesen mást kínál, mint az ICO. A játékban egy Wander nevű fiú kalandjával ismerkedhetünk meg, aki haldokló kedvese kedvéért szeli át a senki földjét, hogy tizenhat óriást legyőzve szerezze meg szerelme gyógyulását biztosító csodaszer receptjét. A vizuális szekció feljavítása itt mutatja meg igazán foga fehérjét, mert bár a 2004-ben megjelent eredeti se volt csúnya, a mostani frissítésnek köszönhetően elképesztő látványban lesz részünk. A különböző kolosszusok esetében például garantáltan padlót fog az ember. Ami talán mégis negatívumként róható fel a játéknak, az a kamerakezelés, és az elsőre kissé fura irányítás, de mindkettő hamar megszokható, így pillanatok alatt elveszünk a hatalmas, kietlen tájak szépségében, az óriások monumentális méreteiben.

Az ICO és a Shadow Of The Colossus játszása mindig emlékeztet rá, hogy a videojátékok is teljesen egyenrangú felei a mai kreatív, szórakoztató médiumoknak, és mivel technikailag is nagyot ugrott mindkét játék, mindenképpen megérdemli a két cím, hogy ismét elmerüljünk abban a csodálatos utazásban, melyre invitálnak minket.

Értékelés: 9/10