Drive – Gázt! – Filmkritika

Cannes-i bemutatkozója után jövő héten végre a hazai mozik is műsorra tűzik a dán Nicolas Winding Refn filmjét, az év legtökösebb, legcoolabb moziját, a Drive – Gázt!, aminél tényleg jobb, ha bekapcsolod a biztonsági övedet.

A Drive – Gázt! címe elsőre könnyen megtévesztőnek hat, Refn mozija ugyanis megközelítőleg se említhető egy lapon az egyébként mozikat uraló akciókkal telepumpált üldözéses filmekkel. A Drive – Gázt! mégis az első perctől kezdve elemi erővel szegez a székbe, és ezt nem CGI-be csomagolt látványorgiával, hanem egy erőteljes, de jól ismert történettel, a '80-as éveket idéző zseniális zenével, elképesztő operatőri munkával, és egy szótlan, olykor már majdnem sótlan, tökös, cool főszereplővel az élén teszi meg.

A Sofőr (Ryan Gosling) nem egy szószátyár típus, nappal hollywood-i filmekben segédkezik, mint kaszkadőr, éjjel pedig rosszfiúk sofőrjeként keresi meg a napi betevőt. Komoly szabályok szerint éli mindennapjait, nincsenek felesleges mozzanatai, mindent vérprofin, és hidegvérrel végez, a kőkemény külső azonban érzékeny belsőt takar, így mikor a szomszédban felbukkan Irene (Carey Mulligan), hősünkben is felvillan, hogy talán ő is élhetne csendes, nyugalmas, boldog életet. Időközben azonban ismét színre lép Irene eddig sitten ülő férje, Standard Gabriel (Oscar Isaac), aki egy régi tartozása miatt megint balhéba keveredik. A Sofőr a lány iránti érzései miatt felajánlja a segítségét, de a meló balul sül el, a gengszterek azonban nem sejtik, hogy ezúttal nagyon rossz fickóba kötöttek bele.

A Drive-ban Refn korábbi filmjeihez hasonlóan nagyon kevés a dialógus, de amit képekkel, az azokhoz tökéletes harmóniával párosuló, '80-as éveket idéző ambient stílusú zenéjével, a színészek mozzanataival, arcjátékával el lehet mesélni, azt teljesen felesleges szavakba önteni. Higgyétek el, tökéletesen működik, a film nyitójelenete például az elmúlt évek egyik leghatásosabb felvezetése, olyan atmoszférát kölcsönöz a mozinak, hogy tényleg azon kapod magad, hogy elfelejtettél pislogni és levegőt venni. Az élményt a színészek játéka csak fokozza, Gosling egyértelművé tette, hogy napjaink egyik legjobb színésze, Ron Perlman Nino, a lelkiismeretlen kisstilű gengsztert a kisujjából rázza ki, de Albert Brooks és Bryan Cranston is hozza a tőlük elvárhatót.

A Drive – Gázt! egy férfias, brutális mese, a tálalása mégis költői, így egy olyan "verset" szaval el Refn, melyet vétek lenne kihagyni. Egyértelműen az év filmje!

Értékelés: 10/10