Resistance 3 – Játékteszt

A PlayStation 3 egykori legsikeresebb nyitócíme, a Resistance elérkezett záróakkordjához, az Insomniac pedig hozta a kötelezőt, és egy kiváló résszel búcsúzott a sorozattól.

Az Insomniac PlayStation 3-exkluzív belső nézetű shootere, a Resistance igazán rögös utat járt be, míg elérkeztünk a franchise-t lezáró, harmadik részig. A PlayStation 3 nyitócímeként megjelent első rész nem igazán ért el osztatlan sikert, de a második epizód is felemás érzéseket keltett az emberben, így a harmadik felvonással szemben akaratlanul is szkeptikusan kezd el játszani az ember. Az első percek után azonban pillanatok alatt szertefoszlik ez a kétely, a kimerák inváziójával szembeszálló emberi ellenállás utolsó kihívása ugyanis egy elképesztő utazást mutat be, mely az itt-ott nyomokban még mindig fellelhető középszerűséget maga mögött hagyva, egy egészen igényes, kiforrott játék képében tálalva érkezik. Pedig a Resistance 3 semmiben se mutat többet, mint elődei, az Insomniac azonban a már ismert formulát továbbcsiszolta, finomította, áramvonalasította, így kaptunk egy nagyon izgalmas, pergős játékmenettel operáló történetet, sok-sok brutális csúzlit, még több ellenfelet, és egy célt, melynek teljesítése talán végre az emberiség győzelmét is jelentheti.

A harmadik rész története az elődök hagyatékára építkezik, így a sztori ha nem is közvetlenül, de továbbviszi a már megismert alapfelállást. A főhős ezúttal a második rész végén alapos meglepetést okozó Joe Capelli lesz, aki a történtek után a SRPA kötelékéből menesztve az egyik még fentmaradt kolónia tagjaként éli mindennapjait, feleségével, és fiával. Aztán ahogy lenni szokott, az idillt a felbukkanó idegenek törik meg, Capelli kénytelen ismét fegyvert ragadni, mi pedig Dr. Malikov kérésére útnak indulunk New York városába, s egész Amerikát keresztülutazva, egy meglehetősen intenzív, de változatos kalandon verekedjük majd át magunkat, hogy aztán a játék végén elégedetten hátradőlhessünk.

A Resistance 3 érezhetően egy komolyabb hangvételt üt meg, amit a készítők egyrészt a nyomasztó, tényleg porig rombolt Amerika képeivel, és Capelli karakterábrázolásával nyomatékosítanak. A főhős esetében ugyanis már nyoma sincs annak a tökösségnek, ami az előző részben jellemezte, arcáról tökéletesen leolvasható, micsoda szenvedés árán sikerül napról napra túlélniük. Az egyes történéseket egyébként igényes képregényes betétekkel, illetve a filmes hatás fokozása érdekében a játék motorját használó átvezető videókkal köti össze a játék. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy a vizualitást komoly kettősség jellemzi, az itt-ott elnagyolt, részletszegény textúrák és a levegőben lógó holttestek mellett olykor álleejtős, hatalmas szörnyeket, óriási, nyílt terepeket is képes egyszerre, stabil 60 FPS-sel megmozgatni a Resistance, s bár előbbi problémák ritkán szúrnak szemet, az ilyenkor látott élmény kicsit kiábrándító tud lenni.

De az Insomniac sorozata sose ebben volt erős, hanem a klasszikus FPS játékmenet követésében, és persze az ehhez elengedhetetlen fegyverfelhozatalban. Így pedig nem meglepő, hogy az előző részekből ismert mordályok közül több is visszatér, mint például a robbanó golyóval töltött Magnum, a mindig hű társként szolgáló Bullseye vagy a falon átlövő Auger. Az új felhozatalt többek között a Mutator (mutáns kiméra vírussal fertőzhetjük meg az ellenfelet), az ellenséget atomjaira bontó Atomizer, és a fagyasztófegyver képviseli. A csúzlik ezúttal is három szinten fejleszthetőek, ráadásul másodlagos funkcióval is rendelkeznek, s mivel az ellenfelekből rendre elképesztő mennyiséget zúdít a program a nyakunkba, bőven lesz lehetőségünk kiismerni, és használni a különböző fegyvereket.

A játék másik jól ismert hagyománya, hogy az életerő nem termelődik újra, így az egyes "arénákban" elhelyezett életerő-csomagokkal kell gazdálkodnunk, ezekből azonban szerencsére bőven akad majd. Sajnos a mesterséges intelligenciáról már nem mondhatunk el sok jót, a kimera katonák mellőznek mindenféle stratégiát, taktikát, így a Resistance 3-ról tényleg elmondható, hogy a klasszikus shooter-vonalat képviseli, és nem szól másról, mint a ravasz gomb állandó nyomkodásáról. De a játék nem is akar többnek látszani, mint ami, amit pedig ilyen formában kínál, azt remekül teszi, így ezt a fajta hiányosságot nem igazán lehet hibának felróni.

A Resistance 3 meglehetősen masszív 8-10 órás kampánya ezúttal már online és offline kooperatív módban is végigtolható, de ezúttal nem a második részben megismert nyolcfős formációban. A 3D támogatás mellett teljeskörű Move-támogatást is kapott az Insomniac belső nézetű lövöldéje, de sajnos az előbbit készülék hiányában nem tudtuk letesztelni, utóbbi pedig néhány percnyi tesztelés után nem nyerte el a tetszésünket, így érdemben nem tudunk a Move-os irányításról nyilatkozni.

Ugyanerre a sorsra jutott a többjátékos mód, a Sony ugyanis csak az utolsó pillanatokban élesítette a szervereket, néhány meccs alapján pedig nem lenne tisztességes élménybeszámolót írni az online szekcióról, ami azért így is tartogat meglepetéseket. A pályák kialakítása jól kiismerhető térképeket takarnak, megmaradtak a Call of Duty-ból ismert perkek, képességek és fejlődési rendszer, illetve a főjátékkal szemben itt regenerálódik az életerő, ami mindenképpen érdekes húzás a készítőktől.

A harmadik rész nem lett forradalmi epizód, sőt, olykor a második részen se mutat túl, a stílus rajongóinak mégis érdemes figyelmüket rá szegezniük, az Insomniac shootere ugyanis egy adrenalindús, pergős, látványos próbálkozás, mely kicsit szakítva a stílust mostanában jellemző trendekkel, képes szórakoztatni, és lekötni az embert. Tartalmas kampányával, a kooperatív móddal, valamint az élvezetes multiplayer szekcióval tartalmilag is olyat kínál, amire sok vetélytárs se képes, így a nyár végi uborkaszezon után egy ideig biztosan meghatározó tényező lesz a játék a piacon.

Értékelés: 8/10