Kung Fu Panda 2 – Filmkritika

Elég sokat elárul a nyár eddigi filmjeiről, ha egy animációs film nyújtotta az eddigi legszórakoztatóbb filmélményt. A Kung Fu Panda második része ugyanis hiba nélkül teljesíti a folytatások elé támasztott szokásos elvárásokat.

Az idei nyári moziszezonban se maradunk animációs film nélkül, a DreamWorks ugyanis a Shreket sikerrel nyugdíjazó Kung Fu Panda folytatásával igyekszik moziba csalni a gyerekes családokat, vagy a rajzfilmekre fogékony mozikedvelőket. A 2008-ban lefektett alap pedig tökéletes kiindulópont, az első rész ugyanis mindazokat az elemeket magán hordozza, amitől egy egész estés animációs film egyaránt szórakoztató tud lenni a felnőttek és a gyerekek számára. A második rész pedig kiválóan építkezik a táptalajra, és a folytatások aranyszabályaitól nem eltérve, a szokásos tanmese jelleget megőrízve,egy végig szórakoztató, látványos mozit kapunk a pénzünkért.

Pónak teljesült az álma: ő lett a Sárkányharcos. Együtt védi a Béke Völgyét barátaival és mestertársaival, az Őrjöngő Ötössel: Tigrissel, Daruval, Sáskával, Viperával és Majommal. Ám Po új élete veszélybe kerül, mivel felbukkan egy félelmetes gonosztevő, aki egy titkos, kivédhetetlen fegyverrel akarja meghódítani Kínát, és elpusztítani a kung fut. Póra és az Őrjöngő Ötösre hárul a feladat, hogy egy nagy utazás végén szembenézzenek a fenyegetéssel, és legyőzzék azt. De hogy semmisíthet meg Po egy olyan fegyvert, ami képes megsemmisíteni a kung fut? A múltjába kell néznie, és fel kell tárnia eredetének rejtélyes titkait – csak így lesz képes felszabadítani magában azt az erőt, amelyre szüksége lesz a sikerhez.

A Kung Fu Panda második része a folytatásoknak megfelelően már nem foglalkozik az alapok lefektetésével, a szereplők bemutatásával. A film elején gyorsan megismerkedünk az alapszituációval, de az első látványosabb akcióra se kell sokat várnunk. Innentől kezdve pedig a készítők fokozatosan fokozzák a látványt, Pó és az Örjöngő Ötös ugyanis Kína megmentése érdekében akár egy egész palotát képes a földdel egyenlővé tenni. A gyerkőcöket kiszolgáló látványvilágot a 3D teszi teljessé, mely véleményem szerint nem túl hivalkodó, abszolút csak kellék, a készítők nem ezzel szeretnék emlékezetessé tenni alkotásukat. Mert amíg a kicsiknek a lassított jelenetekben bemutatott szerencsétlenkedés nyújthat örömet, addig az idősebbek a régi, és újonnan belépő szereplőkön, és a jól megírt dialógusokon kacarászhatnak önfeledten. A viccek többsége ráadásul rendre olyan szituációkban van ellőve, amikor a néző nem is várná, így sokkal hatásosabbak.

Egy ismerősöm szerint a mai animációs filmek nem alkalmasak a szórakoztatásra, a régi mesék bájos hangulata ugyanis elveszett belőlük, és a mostani alkotások egy jól kitalált marketing részesei. A Kung Fu Panda erre alaposan rácáfol, mert bár a humoros betéteket a kisebbek biztosan nem fogják még megérteni, a film maximálisan kiszolgálja célközönségét, a kicsiket, s a nagyokat is.

Értékelés: 8/10