Így neveld a sárkányodat – Filmkritika

Tegnap óta látható a mozikban a Dreamworks legújabb animációs próbálkozása, a kissé esetlen címet kapott Így neveld a sárkányodat, azonban az oktatófilm identitásra célzó cím egészen mást takar.

A Shrek első része óta nem tudott épkézláb animációs filmet kipréselni magából a Dreamworks, így kissé szkeptikusan ültem be az amúgy is meglepően hosszú és fura magyar címmel felvértezett Így neveld a sárkányodat című egész estés mese vetítésére, azonban az első képkockák felbukkanása után minden kétségem szertefoszlott, a produkció másfél órás játékideje alatt végig mosolyra húzódott a szám. Pedig a Lilo és Stitch – A csillagkutya című animációs filmet készítő páros, Dean DeBlois és Chris Sanders ezúttal sem művelt semmi ördöngöset, csak a meglévő elemeket annyira ügyesen gyúrták össze, hogy az univerzális poénok és a sablonos, sokat látott történet megfelelő harmóniában képes élni egymás mellett, amit végig a háromdimenziós megvalósítás tart egy keretben. A film esetében ugyanis nem hatásvadász elem a térhatás keltése, a készítők a lehető legtökéletesebb módon oldották meg a technikai feladatokat, így a 3D nem elvesz, hanem sokkal inkább hozzáad az élményhez.

Az Így neveld a sárkányodat történetének középpontjában egy tinédzser viking fiú, Hablaty áll, aki társadalma szokásait és hagyományait követve, szeretne ősei nyomdokaiba lépni, azonban ehhez Berk szigetén álló faluját fenyegető sárkányokkal kellene felvennie a harcot. A közösségben ugyanis mindaddig nem számíthat megbecsülésre, amíg nem válik belőle igazi sárkányölő harcos. Figyelembe véve satnya testi adottságait és esetlenségét, vajmi kevés esélyt látunk rá, hogy hősünk valaha képes lesz földre teperni egy jól megtermett tűzokádót, azonban egy véletlennek köszönhetően az egyik legritkább és legveszedelmesebb sárkányfaj egyik példányát, egy Éjfúriát sikerül megsebesítenie. Ezután Hablatynak lehetősége nyílik megfigyelni a védtelen, repülésképtelen állat szokásait és viselkedését, végül szoros ember-állat barátság alakul ki kettejük közöttük, ami egy egészen új helyzetet teremt. Főszereplőnk felismeri, hogy mindaz, amit viking bajtársai folyamatosan sújkoltak belé, az általános előítélet és félelem tévhit, és csak elhatározás kérdése, hogy a falu lakói akarnak-e változtatni szemléletmódjukon. Az erkölcsi szál megjelenésével az amúgy meglepően vicces mese valódi érzelmeket és értékeket közvetít, erre pedig Dreamworks alkotás eddig nem nagyon volt képes.

Tulajdonképpen a film szerethetősége is ebben a komolyabb szálban bontakozik ki, és hiába a sokszor elpuffogtatott tanmese jelleg, az egész recept működik. Ehhez persze kellettek olyan töltelékkarakterek is, akik segedelmével valódi életet lehet a vászonra csempészni, és bár a főbb vikingek jellemüket tekintve semmi újat vagy egyedit nem képesek mutatni, erre ezúttal nincs is szükségük. Nyilván nem egy Pixar-féle, valóban komoly mondandóval megtömött filmet kapunk a pénzünkért, de az a másfél óra, amiért befizetünk, garantáltan kellemes élményt ígér.

Értékelés: 8/10