A mech játékoknak mindig kialakul egy követése, teljesen mindegy milyen köntösbe bújtatják őket: lehetnek a Mobile Suit Gundam villámgyors, humanoid robotjai, a MechWarrior realisztikus hadigépei, vagy a Scythe dízelpunk óriásai (melyek a személyes kedvenceim közé tartoznak) vagy persze a Mortal Engines gördülő erődvárosai. Ugyanakkor van abban valami különleges, mikor a mech koncepcióját a klasszikus fantasy világokba injektálják egy mágikus hangulattal megszórt stílusos játékba, mint a DuneCrawl.
A játék egy rövid, kooperatív alapokra épített nyílt világú kaland, amelyben egy hatalmas, több lábon lépegető harci rákkal vesszük fel a küzdelmet az agyagimádó megszállók ellen. Az alapfelállás már önmagában annyira abszurd, hogy azonnal működni kezd: ágyúkkal és kardokkal felszerelt óriásrákokkal csapunk össze a sivatag homokdűnéi között, miközben erődítményről erődítményre haladva próbáljuk felszabadítani a vidéket.
A világ vizuális stílusa az első pillanattól magával ragadó. A vadnyugati hangulatú, tornyosuló mech rákok önmagukban is látványosak, de ami igazán meglepő, az a sivatagi környezet gazdagsága. A sivatag a videojátékokban, de még a filmekben is gyakran csupán üres, homokkal borított térként jelenik meg, itt azonban vibráló, színekkel és részletekkel teli közegként kel életre. A homokkőből emelt erődök, a színes csempék és kerámiák, a burjánzó sivatagi növényzet és az ívelt pengék mind egy olyan esztétikát teremtenek, amely inkább az afrikai és közel-keleti művészeti stílusokra emlékeztetnek, mintsem a sivár, sárga pusztaság sablonosságára. Ehhez társulnak az óriásrákok és a meglovagolható bogarak, amelyek tovább erősítik a vizuális élményt, és valóban egyedi karaktert adnak a játéknak.
Mechanikai szempontból a játék két jól elkülöníthető rétegre oszlik. Az egyik a hatalmas, testreszabható mech rák irányítása. Ez egyszerre szolgál közlekedési eszközként és mozgó erődként: ágyúkat kezelünk majd lövés után újratöltjük őket, javítjuk a sérült részeket, és visszaverjük az ellenségeket, akik esetlegesen feljutnak mellénk a fedélzetre. Az élmény bizonyos értelemben egy felső nézetes kalózkalandra emlékeztet, ahol a legénység összehangolt munkája kulcsfontosságú. Bár mesterséges intelligencia által irányított segítők is elérhetők a magányos játékosok számára, az emberi társ(ak) jelenléte összehasonlíthatatlan előnyt jelent a harcok során.
A másik játékmeneti réteg a gyalogos szakaszokhoz kötődik, amikor kisebb, dungeon-szerű területekre merészkedünk be. Ezek a részek inkább egy bullet hell stílusú beat ’em up hangulatát idézik, mely érzést a képernyőt ellepő lövedékek és a staminát használó kitérés tovább erősít.
A fejlődési rendszer tovább mélyíti a játékmenetet: új fegyvereket és fejlesztéseket oldhatunk fel, melyek inkább új játékstílus variációkat kínálnak, mintsem valódi erőnövekedést, ezzel biztosítva, hogy a játék későbbi részei is kihívást jelentsenek. A rák lépegetőnk fejlesztése elsősorban a nagyszabású ütközetekben számít, viszont a gyalogos harcban nem érezni mértékadó erősödést. Az arzenálunk ugyan bővül, de ritkán tapasztalható az az érzés, amikor egyértelműen túlnövünk az ellenfeleken.
Mindez ellenére a játék rövidsége miatt ez a hiányérzet nem vesz el az élményből. A játék tömör, intenzív, és leginkább barátokkal bontakozik ki igazán. A világ atmoszférája, az ötletes alapfelállás és a látványos rák-hadigépek már önmagukban elegendőek ahhoz, hogy beszippantsák az embert, még akkor is, ha a történetmesélés nem épp a játék erőssége.
Összességében a DuneCrawl egy szórakoztató, kreatív és vizuálisan emlékezetes alkotás. Bár a fejlődési rendszer lehetne mélyebb, és egyedül játszva (érthető módon) kevésbé hatásos, a kooperatív módban viszont valódi erejét mutatva egy rendkívül szórakoztató alkotás.
Retrofuturisztikus RTS játék horda módos bázis építéssel.
Az Imagine Dragons tagjai, Dan és Mac Reynolds nemrég útnak indítottak egy saját projektet, azonban…
Lépj be a Descent világába, mely a hagyományos asztali szerepjátékból most először virtuális köntösbe bújik!
Az Ariana and the Elder Codex egy Metroidvania játék, amely ügyesen ötvözi könnyed RPG-elemeket és…
A Darwin’s Paradox! egy rendkívül látványos platformer ami remek történetmesélést ötvöz egy kihívást jelentő játékmenettel…
