Bébi Úr – Filmkritika

A Dreamworks Animations már 1998 óta készít különböző jobb és rosszabb filmeket a felnövekvő generációknak. Ebbe a sorba csatlakozik az angolul csak The Boss Baby néven futó alkotás, amely egy felnőttnek született baba küldetését mutatja be.

A babákat egy Bébi RT nevű „cég” szállítja, és akik esetleg nem felelnek meg a követelményeknek, azokat beválogatják a cégvezetők közé, és így folytatják majd életüket. Viszont időről időre egy fontos küldetést vagy feladatot kell elvégezniük, ha úgy alakul. Egy ilyen feladatba kapcsolódunk be, és követjük végig, ahogy Bébi Úr rájön, hogy neki szüksége van egy családra. Nem mondanám, hogy egy nagyon bonyolult és komoly filmről beszélünk. De arra pont alkalmas hogy egyszer elmenjünk, és egy kicsit legalább kuncogjunk rajta. Abban viszont kiváltképp biztos vagyok, hogy nem tudjuk többször megnézni, mert nincsen igazán mögöttes tartalom.

Az animáció eléggé rendben van, a stúdió a szokásos minőséget hozza ebből a szempontból. Nincsenek égbekiáltó hibák, de olyan hatalmas megoldások sincsenek, amelyektől az állunkat keresnénk a padlón. Ugyanez elmondható a párbeszédekről is. Sehol nem hangzik el olyan hatalmas poén, amitől szétröhögnénk az agyunkat. Sokat segített a magyar szinkron, hiszen egészen érdekes szóvicceket tudtak belevinni az egyébként lapos történetbe.

Zeneileg egészen megfelelő az alkotás, az a megoldás pedig, hogy néha „kilépünk” a valóságból, meglepően hatott, és kellően fűszerezte meg az élményt a számomra. Még akkor is, ha közben visítva és/vagy vinnyogva nyerítő gyerekektől volt hangos az egész terem. Ha egyszer szeretnél a gyerekekkel egy kvázi értelmes filmet nézni, ami után nem kell kérdésekre válaszolnod egész hazaúton a moziból, akkor keresve sem találsz jobbat, ha pedig merő véletlenségből van egy nagyobb gyereked, aki vevő az ilyesmire, és egy kisebb is, aki szintén, akkor elzavarhatod őket együtt a moziba, míg te megnézhetsz végre egy, a felnőttebb generáció számára érdemes alkotást.