Bébi úr: Családi ügy – Filmkritika

A Bébi úr – Családi ügy ott folytatja, ahol az első film befejeződött, így a történet élvezetéhez az első film ismerete mondhatni kötelező. A fivérek már felnőttek, Tim abban a házban él feleségével és két lányával, ahol felnőtt. Ted (Bébi úr) menő üzletember, de a Bébi uras életéből semmi sem maradt meg, mivel ha emlékeztek, az első rész végén a családot választotta a cég vezetése helyett. Ám a múlt visszaköszön, a kiskutyáknál is nagyobb krízis van készülőben a Bébi Rt-nél, így szükségük van Bébi úr segítségére.

Nagyjából ennyit lehet spoilerek nélkül elmondani a sztoriról, természetesen picit bonyolultabb a dolog ennél. Maga a film szórakoztató, noha kisebb gyerekek nem fogják érteni a rengeteg utalást más filmekre vagy valamivel aktuálisabb, netes szubkultúrát érintő dolgokra. Ám pont emiatt azon felnőttek számára is rendkívül humoros marad, akik otthonosan mozognak az említett témakörben.

Megvalósítás szempontjából nem találták fel újra a spanyolviaszt, így valahol keserű a szánk íze. Míg az első részt Oscar-díjra jelölték a legjobb animációs film kategóriájában, a Bébi úr folytatásának erre esélye sincs, lévén nélkülözi azt a kreativitást, amit az elsővel megálmodtak. Minimális szó esik például az Rt-ről, nincsenek emlékezetes vagy igazán szimpatikus karakterek, a főszereplők pedig nagyjából azt nyújtják amit az első részben. Megelégedtek a feszes tempóval és az egymást érő poénokkal, amit egy gyerekeknek szánt médiumnak nem lehetne felróni, de ahogy említettem ezen humoros intermezzok nagy többsége a gyermekeket kísérő felnőtteket célozza. Minket pedig nem lehet ilyen könnyen megvenni.

Összességeben jól szórakoztunk a filmen, sok kellemes percet okozott, de nem lesz része az ünnepnapi „na, megnézzük megint?” kínálatnak, mivel semmi olyan extrát nem ad, ami miatt szívesen elővennénk újra meg újra.