Barry Seal: A beszállító – Filmkritika

Így ötven felett Tom Cruise még mindig nem képes pihenni. Sorra jönnek a Mission Impossible-filmek, itt A múmia is ugye, pre-produkcióban pedig egy új Top Gun. Mondhatni a csúcson éli az életét, és a hatodik lehetetlen küldetésben elszenvedett forgatási balesete is bizonyítja, hogy maximális hőfokon él, még mindig. Valahogy ilyen figurát kell elképzelni Barry Seal karakterében is.

A beszállító egy manapság divatos ívet jár be, s egy egyszerű ember szárnyalását, majd bukását mutatja be. Szinte már az első pillanatoktól kezdve érezheti a néző, hogy mi lesz a végkifejlet. Barry osztályelső pilóta volt, akit először a CIA környékez meg, majd a Medellín kartell, s még sorolhatnánk, mennyi kétes ügybe keveredik. A végeredmény, hogy egyszerre intéz fuvarokat a haza szolgálatában és szállít fegyvereket, drogokat és embereket a másik oldalon. (Vagy épp mindkettőn. Most komolyan, van, aki nem tudja mi lesz ennek a vége?) Természetesen a rizikónak megfelelően dől a pénz, annyi, amennyit már az igen méretes kertben sem lehet elásni, s a költözés után a legnagyobb probléma, hogy a százféle cipős doboz közül melyik az a harminc, amiben ténylegesen megtalálhatja a szemrevaló feleség az egyik lábbelijét.

A filmet végig Tom Cruise szemszögéből követjük nyomon, a főszereplő narrációját hallgatva. Sajnos azonban nem sikerült életszagú karakterekkel és valódi izgalommal megtölteni. Maga Barry is mindent elintéz az általa alakított színész dollármilliókat érő mosolyával, a többi karakter pedig gyengén asszisztál a történethez. A kartell minden, csak nem fenyegető, a CIA-s arcok is jelen vannak, s nincs egy olyan színész se, akinek különösebben dicsérni kellene a munkáját. Mindannyian hozzák a kötelezőt, Cruise talán kicsit többet, de sajnos ennyi.

Pedig a film rendben van, s noha a karakterek nem annyira emlékezetesek a dialógusokat sikerült jól eltalálni, Barry monológjairól nem is beszélve. A ’70-es, ’80-as évek világának ábrázolása remekül sikerült, a zenék és a hangulat is egyben van. Kár, hogy éppen e közben elfelejtett komolynak lenni, egyszerűen nincs ellensúlya az egésznek, ez pedig nem teszi maradandóvá a filmet.

Talán amiért mégis megéri megnézni, hogy kicsit megismerjünk egy pokolian jó pilótát, annak élettörténetét és bukását. A hangulat mindenesetre a helyén van, a film a csúcson eltöltött időre és a humorra próbálja fektetni a hangsúlyt, sőt még a végkifejlet is egy mosolygós vállrándítás közepette zajlik le. Nem mondom, hogy tűkön ülve vártam, mi fog történni (senki sem fogja), azonban összességében jól szórakoztam. Magam részéről nem gondolom, hogy érdemes moziba menni a film miatt, de később érdemes rászánni azt a két órát.