Wulverblade – Játékeszt

6 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Stílusos side-scroller játék, ahol többedmagunkkal vehetjük fel a harcot a tv előtt ülve a galád rómaiakkal. Vissza a játékok aranykorába…

Emlékszem már C64-en is számos hasonló játékkal játszottam, azonban a hajdani nagy múltnak örvendő játékstílus mára megfakult. Pedig nem volt bonyolult a siker receptje. Kellett egy rakás karakter, amikkel a játékosok egymásnak vállat vetve haladhattak végig a pályákon, kellett néhány menő mozdulat, egy kis fűszer, ami egyedivé tette a programot, valamint egy rakat ellenség, akiket üthettünk vághattunk, míg az ujjunk bírta.

Ezt az érát próbálja a Wulverblade visszacsempészni a nappalinkba, modern köntösben, de a régi hozzávalókkal. A történet a ködös Albion Római megszállásának idején játszódik, az Úr 120. évében, mikor is valahol egy gall falu minden támadást felőrölt (de az egy másik történet). Ellenben francia barátaikkal az angolok nem szórakoznak sokat, és vérfürdőt rendezve védik saját földjüket a betolakodókkal szemben. Caradoc, Brennus és Guinevere, miután otthonukat veszély fenyegeti, felkerekednek, hogy tűzzel és vassal szerezzenek érvényt igazuknak és elhozzák a békét angolhonba.

A játék menete valójában igen egyszerű. Oldalra haladva kell felaprítanunk mindenkit, aki utunkba áll. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint a négyzet gomb ütemes nyomkodására, és némi ügyességre. Néha egyedi képességeket is bevethetünk, melyek karaktertől függően változnak, illetve körönként egyszer mindenki képes egy farkas hordát megidézni, ami masszív erődemonstrációval egy árva lelket nem hagy életben az adott szakaszon.

Hogy ne legyen ennyire egyszerű a koncepció, hőseink képesek elejtett fegyvereket, sőt, a rómaiakról sebtében levágott testrészeket is felkapni és azt fegyverként használni. Ráadásul az ellenfeleket fel is kaphatjuk, hogy kőkemény fejünket használva térítsük őket jobb belátásra. Ha ez nem sikerül, akkor akár rövidre zárva a véleménycsere eme agresszív módját el is dobhatjuk őket, nem kis belső vérzést okozva számukra.

Bár a játék elsőre egyszerűnek tűnik, azért szerencsére több van benne, mint egyszerű ujjgyakorlat. (Bár tény, készítsük fel hüvelykujjunkat egy alaposabb igénybevételre.) A nehézség egyre csak nőni fog, s míg az első néhány pályán átjutunk egyszerű adok-kapokkal, a továbbiakban elengedhetetlen lesz a különböző kombinációk, képességek és védekezések használata.

Összességében rendkívül meg vagyok elégedve a játékkal. A local-coop mindenképpen nagyot dob a játékon, társakkal játszani nagyon szórakoztató tud lenni, arról nem beszélve, hogy a nehézséget is kompenzálja. A történet érdekes, a látvány pedig magáért beszél. A sztori mód is igazi csemege, de az arcade szekció visszavisz minket a régi szép időkbe, már ha van, aki ki meri próbálni. Ráadásul játék sokat alapoz valós eseményekre, így talán a korabeli Angliáról is megtudunk egy s mást menet közben. Tanulni pedig sosem késő.