A Windrose, egy korai hozzáférésű kalózos open world sandbox játék. Az első héten elért egymillió eladás egyértelműen jelzi, hogy a játékos közösség körében népszerű ez a műfaj.
A Windrose egy meglehetősen tartalmas játék, a korai hozzáférés ellenére is. A játékot három fő részre tudnám osztani, melyek a sandbox bázisépítés, a szigetek felfedezése és persze az elengedhetetlen szabad tengeri kalózkodás. Le kell szögezni, hogy a játék akkor lesz a legszórakoztatóbb, ha legalább 2-3 emberrel közösen látunk neki, egy flottát alkotva.
Vegyük is sorra ezt a három alapjaiban eltérő részt. A sandbox bázisépítés során kisebb-nagyobb táborokat létesíthetünk a meglátogatott szigeteken egy bonfire építésével. Ezek száma limitált, viszont a limitet mi adjuk meg a játékbeállításoknál (vagy épp a szerver host, ha egy üzemelő szerverhez szeretnénk csatlakozni). A bázisunkon a szokásos munkaasztalok, illetve a legénységünk tartózkodik majd, akik küldetéseket adnak, kereskednek a nevünkben és persze segítenek a tárgykészítésben.
A kalandozás már egy kicsit érdekesebb lesz. A random generált szigetek technikailag különböznek egymástól, de a kis számú felfedezésre váró helyszín miatt 3-4 sziget után az ismétlődés erősen észrevehetővé válik, akármilyen alakú vagy méretű is egy sziget. A véletlenszerű generálást általában nagyra értékelem, de itt ritkán váltak emlékezetessé a helyszínek. Ez a vizuális és strukturális egyhangúság a sztorira is rányomja bélyegét. Van egy nagyobb narratíva a Windrose középpontjában, amit a legénységünk tagjain és egyes neves NPC-ken keresztül bont ki a játék, de a környezet egyhangúsága inkább gyengíti, mint építi azt.
A játék harcrendszere is elég vegyes érzéseket kelt. A játék soulslike harcrendszerként hivatkozik rá, és végül is mindent tartalmaz, amit egy soulslike harcrendszertől várna az ember, időzítésalapú parry, blokkolás és persze az elengedhetetlen stamina-rendszer is tiszteletét teszi. Ugyanakkor ennek a neves harcrendszernek egy furcsa, janky verziója. Olyannyira, hogy az alkalmazott taktikánk az volt, hogy mindenhova sátrakat tettünk le, hordozható újraéledési pontokként, majd fejjel rohantunk a falnak amíg nem maradt ellenfél, illetve rendkívül hatásos volt az a taktika, hogy 1-2 ütés után az ellenfélnek hátat fordítva addig menekülünk, amíg vissza nem tölt a stamina sávunk, majd ezt ismételgetjük. Nem épp a letisztul soulslike harcrendszer, ami miatt az emberek annyira szeretik a soulslike játékokat.
A hajózás azonban az, ami kiemeli a játékot, annak ellenére, hogy a szigetek közötti utazás sokszor lomhának és passzívnak érződik a nagy távolságok és az alacsony sebesség miatt. Nem hasonlítanám a Sea of Thieves zseniális hajózásához, inkább az Assassin’s Creed IV: Black Flag hajózására hasonlít, azonban annál talán egy kicsit mélyebb testreszabhatósággal. Olyannyira, hogy a hajóirányítás majdnem teljesen megegyezik vele, illetve a legénységünk mozgása a hajón, valamint az általuk zengett tengerészdalok is a Black Flaget idézik fel az emberben. A legizgalmasabb tengeri pillanatok nem magából a hajózásból eredtek, hanem véletlenszerű összecsapásokból kalózokkal. Ezek sokkalta szórakoztatóbbak voltak, mint a szárazföldi összecsapások.
A Windrose egyelőre Korai hozzáférésben van és bár megvannak az erényei, erősen érződik rajta ennek a hátrányai is. Erős alapokkal rendelkezik, de van még hova fejlődnie. Az összetevők megvannak, a játéknak csupán még egy kis idő kell, hogy igazán kiforrjon.
A zseniális Sea of Stars megérkezett immár mobileszközökre is!
Az All Parts Connected fizika alapú városépítője, az ALL WILL FALL végre megjelent, és amit…
Az ikonikus sorozat új évada június 22-én debütál az HBO Maxon.
Júniusban az HBO Max kínálatát a nagyszabású visszatérések, friss HBO Original produkciók, európai dokumentumsorozatok és…
Vezess egy német páncélosszakaszt a második világháború káoszában a Panzer Knightsban, egy anime stílusú tankos…
A DRM-mentes játékok legnagyobb gyűjtőhelye, a GOG májust végétől hivatalosan Magyar Forint alapú árazást vezetett…
