Kategóriák: CikkekPC tesztekPlayStation 4 tesztek

White Day: A Labyrinth Named School – játékteszt

A White Day: A Labyrinth Named School egy koreai horrorjáték, amely először 2001-ben jelent meg PC-re, majd később, 2017-ben újraalkották a modern generáció számára, így az újabb PC megjelenés mellett új platformokon, például PS4-en is elérhetővé vált. Nyugaton nem a legismertebb horror játékok közé sorolható, azonban különleges helyet foglal el a koreai játékok világában, köszönhetően az egyedülálló történetének és rémisztő játékmenetének.

A játék központi helyszíne a Yeondu Középiskola, amely első ránézésre egyszerű intézménynek tűnhet, ám a háttérben sötét történet övezi. Az iskola területén eredetileg egy második világháborús kórház állt, amelynek falai között sokan veszítették életüket – köztük katonák és látogatók is. A sok haláleset miatt felborult a helyszín spirituális egyensúlya, amit a helyi néphit szerint egy különleges „geomanta” próbált helyrehozni: öt elemet szimbolizáló amuletteket helyezett el, hogy megnyugtassa az elhunytak lelkét. Az amulettek hatására a szellemeket az iskolában ragadva soha nem érhették el a túlvilágot, és fájdalmuk, valamint haragjuk csak fokozódott.

Ez a történet alapozza meg a játék sötét és baljós hangulatát. Az általunk irányított főhős egy középiskolás fiú, Hui-min Lee, aki szeretné visszaadni osztálytársának, So-Youngnak az elhagyott naplóját, miközben meglepetésként csokoládéval kedveskedne neki a koreai Fehér Napon, mely a koreai kúltúrában egy, a Valentin-naphoz hasonlítható esemény. Az iskola területére belépve azonban hamarosan ráébred, hogy csapdába esett, és nem tud kijutni. Az egyébként csendes épületben baljós jelenségek veszik kezdetüket, és a főhős hamarosan egy őrült gondnok elől menekül, aki diákokra vadászik.

A játék során Hui-min rejtőzködve próbál túlélni, miközben felfedezi az iskola szobáit, és mindent megtesz, hogy elkerülje a baseball ütővel portyázó iskolai gondnok figyelmét. A gondnok az újabb Resident Evil játékokban látott Mr. X és Nemesis egy kicsit butácskább verziójaként pásztázza az iskola folyosóit, miközben reagál a zajokra és a fényekre, így óvatosan kell közlekednünk az épületben, hiszen minden mozdulatunknak meg van az esélye rá, hogy felhívja a figyelmét. Amikor elrejtőzünk egy szobában, és öngyújtónk bevilágítja a szobát, a gondnok valószínűleg rövidesen megjelenik, hogy átkutassa a szobát. Ez a nyomasztó feszültség és a gondnok jelenléte teszi a játékmenetet különlegessé.

A játék hátborzongató atmoszférájához nagyban hozzájárulnak a hangeffektek és a zene. Az iskola üres folyosóin a gondnok lépteinek visszhangja, a padlón csikorgó cipők, és a baseballütő fenyegető hangja folyamatos stresszes hangulatot tart fent, jumpscare-ek használata nélkül is.

A játék ezen felül számos rejtvényt is tartogat, melyek megoldásának folyamata szintén hasonlít a Resident Evil játékokban látottakhoz. A játék, bár kapott egy új köntöst, a régi mechanikáik megmaradtak, ami azt jelenti, hogy a fejtörők megoldásához számos alkalommal elszórt jegyzetekben található információk megkeresése lesz a feladatunk. Ezen felül kulcsokat keresünk, melyekkel további területeket oldunk fel, és a navigálás során odafigyelünk, hogy a gondnok minél messzebb maradjon tőlünk.

A White Day története több befejezést is kapott, melyek a döntéseinktől, valamint a többi diákkal folytatott interakcióinktól függően változnak. Az egyes beszélgetések hatással lehetnek a történet alakulására, így a vártnál nagyobb a játék újrajátszhatósága.

Noha a White Day kiváló atmoszférája és érdekes (bár kicsit régimódi) játékmenete mellett azért kitűnik néhány negatívum is. A rejtvények némelyike olykor logikátlan, mely azt eredményezheti, hogy hosszú percekig elakadhatunk, amíg rá nem jövünk, mit is szeretne tőlünk a játék. A karakterek animációja kicsit merevnek hat, ami némileg ront a vizuális hatáson. Ami viszont rendkívül nagy pozitívuma a játéknak, hogy készült angol szinkron is, mely kimondottan minőségire sikerült.