A Welcome to Elderfield első pillantásra egy Stardew Valley ihlette horror köntösbe öntött farm menedzsment játék benyomását kelti, a felszín alatt azonban egy meglepően összetett, körökre osztott RPG rejtőzik. A játék ugyan szívesen merít a cozy játékok világából, de nem akarja kiforgatni vagy parodizálni a műfajt. Inkább egyszerűen összekeveri a vidéki élet idilljét a zombikkal, a címadó lovecrafti rémségekkel és a kilencvenes éveket idéző nosztalgikus horrorhangulattal.
Elderfield városa maga is egy egyedi, nehezen elhelyezhető hely: nincsenek autók, az iskola végleg bezárt, a könyvtár mégis virágzik, a lakók pedig rendszeresen közösségi eseményeken gyűlnek össze. A város elsőre kellemesnek és békésnek tűnik, még akkor is, amikor kiderül, hogy a háttérben egy sötét kultusz tevékenykedik. A játék azonban ritkán próbálja a horror mögött rejlő valós problémákat boncolgatni: a leromlott szolgáltatások és a melankolikus lakosok hátterében is elsősorban természetfeletti okokat találunk.
Természetesen a játék inkább a cozy hangulat felé húz, mint a horror felé, többször egy-egy baljós helyzetnek a végkifejlettje sokkal kevésbé lesz sötét, mint elsőre várnánk. Az egyik korai küldetésben például egy magányos férfi számára kell feleséget készítenünk. Az így megalkotott figura életre kel, szerelmet vall, a férfi pedig viszonozza azt. Nincs tragikus fordulat, nincs keserű befejezés, egyszerűen teljesítettük a küldetést, és egy újabb boldog lakóval gyarapodott Elderfield.
Akadnak azonban olyan részletek, amelyek sokkal érdekesebben használják a világ horrorisztikus oldalát. A csontvázak például valójában egykor hús-vér lakosok voltak, akik életük egy pontján megszabadultak a testüktől. Sokan közülük a katakombákba költöztek. Egy Edwin nevű NPC megjegyzése különösen emlékezetes: azért kellett visszavennie a bőrét, mert Elderfieldben sehol sem talált munkát csontvázként.
A játék a Stardew Valley-ből ismert négy évszakot használja, mindegyikhez saját ünnepek, termények és persze természetfeletti események tartoznak. A szezonális események azonban nem mindig túl izgalmasak, és gyakran alig van hatásuk a fejlődésünkre vagy a karakterekkel kialakított kapcsolatainkra. Minden nap történik valamilyen természetfeletti esemény is, amelyről a tévé híradójából értesülhetünk. Ezek bár változatosak, idővel azonban könnyű figyelmen kívül hagyni őket.
A Welcome to Elderfield legjobb része egyértelműen a harcrendszere. A játék valódi, teljes értékű körökre osztott RPG-ként működik, és meglepően sok hangsúlyt helyez az erőforrás-menedzsmentre. Szinte minden interakcióhoz szerencse társul: a szemét átkutatása, egy szörny kifosztása, egy kísértetjárta ATM megvizsgálása vagy akár az alvás is egy kocka dobást igényel. Még akkor is, amikor azt hisszük, hogy végre nyugodtan pihenhetünk, könnyen előfordulhat, hogy patkányok lepik el az ágyunkat.
Érdekes módon a Welcome to Elderfield szinte teljesen elhagyja a farming játékokból ismert idő- és energiafelhasználási korlátokat. Nincs klasszikus energia rendszer, a felszerelésünk sem használódik el, és egy korán megszerzett teleportációs varázslattal bármikor visszatérhetünk az ágyunkhoz. Az alvást is kihagyhatjuk néhány napig komolyabb következmények nélkül. Az időnyomás helyét így nagyrészt a harc veszi át.
A fejlődést ugyanakkor nem hanyagolhatjuk el. A nehezebb ellenfelek idővel arra kényszerítenek minket, hogy visszatérjünk a crafting rendszerhez, és hatékonyabb felszereléseket, illetve gyógyító tárgyakat készítsünk. A tárgyak között két jól elkülönülő irány rajzolódik ki: a kevesebb erőforrást igénylő, közelharcra építő karakter, illetve az erősebb, de sérülékenyebb mágus.
A játék központi rejtélyének, a Stone Tower ajtaját lezáró pecsét feloldásához szükségünk lesz a farmról és a ranchról származó termékekre, így ezek a funkciók kiemelt figyelmet kapnak majd az előrehaladásunk során.
A Welcome to Elderfield tehát érdekes és kissé ellentmondásos alkotás. A hangulatos, Stardew Valley-szerű kisvárosi környezet és a horror keveréke nincs megfelelően kibalanszolva, így a cozy rész sokszor teljesen elnyomja a komolyabb részeit. Ettől eltekintve viszont maga a koncepció zseniális, a játék RPG-része pedig meglepően mély és szórakoztató. A körökre osztott harc, a véletlenszerű események, a felszerelésrendszer és a dungeonök felfedezése sokkal több mélységet kínál, mint amit a külső alapján gondolnánk.
A horror pedig talán éppen azért működik néha a legjobban, mert a játék nem próbál folyamatosan megijeszteni minket. Inkább egy furcsa világot épít, ahol egy pillanatban még tököket és gonosz szarvasokat aprítunk, a következőben pedig azon gondolkodunk, hogyan tudja egy csontváz visszavenni magára levetett bőrét.
Mesék, mondák, regék, énekek, dalolnak nekem, hogy örök gyerek legyek.
Lépj be egy gyönyörű akció-PRG világába, mely kínába kalauzol minket, és már a demó alapján…
