TRON: Catalyst – Játékteszt

A Tron univerzumát egész kicsiként ismertem meg, de sajnos csak pár képkocka emlék maradt meg a fejemben azzal kapcsolatosan, hogy vajon mi a csuda lehet ez a különféle színekben pompázó digitális világ, amely olykor zordnak és veszélyesnek tűnik, olykor pedig az informatikai, a fizikai és a matematikai fogalmak gyakorlatba ültetésének kombinációját, és annak gyönyörűségét tárja elénk.

Pontosan pár hónapja vettem rá magam, hogy belevetem magam a Tron filmek világába, és bár ijesztőnek hatott számomra ezen jövőbeli kép elképzelése, miszerint lehet nem állnám meg a helyem egy ilyen futurisztikus világban, azonban mégis a kíváncsiság hajtott: „Vajon mi vár ránk emberekre, ha ezen univerzum tényleg valósággá válik majd?”

Nos a filmek tekintetében a Tron univerzum természetesen nem állt meg, így kaptunk különböző művészeti irányzatokban kibontakozó alkotásokat is, példának okáért videójátékok sokaságát. Így történt, hogy pár hete a kezem ügyébe került a Tron Catalyst címen futó produktum, amely mellett elég nehezen mehetett volna el bárki, hiszen remek szinten lett reklámozva minden online felületen ez a gameszkó.

Ez egyébként egy érdekes témát hoz fel, miszerint a saját véleményem erről az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni manapság a kisebb és a nagyobb játékok bemutatására is, hiszen nagyon könnyen el tud veszni egy mezei vásárló a több ezer megjelent játék között. No de milyen is maga ez az aprónak tűnő de mégis hatalmas digitális világ? Nézzünk bele, de vigyázzunk, nem minden neon ami fénylik!

Számomra nagyon fontos a játékoknál az immerzió érzése, így örömömre szolgált a tény, miszerint a játék elindítása során, a neonfények egyenesen ebbe a világba repítettek, a Grid és a TRON világába. A játék esztétikája fantasztikus fejlesztői munkáról árulkodik, hiszen minden pixel a játékidőm során biztosította, hogy úgy érezzem magam, mintha szerves részese lennék a szemem által kémlelt világnak. A játék elején egy mezei futárként kezdtem meg az utam, amíg az egyik szállítmányom robbanásveszélyesnek nem bizonyult. A csavar azonban itt történt! Ha tovább merészkedek a történeti szál elmesélésében, az bizony túl nagy poént lőne le nektek, kedves olvasók, és valószínűleg a pixel rendőrség is értem jönne, így legyen elég annyi, hogy a csavar a csavarban, csavarosabb mint hinnétek, megspékelve neonnal és pixelekkel.

Mielőtt részletekre bontva elemezném a Tron játék ezen részének egyéb különleges lehetőségeit, az előző bekezdésem gondolatát folytatom inkább tovább. Azon érzés, miszerint a világ részese lettem a játékban töltött órák alatt, nem csak a csavaros történetnek, de magának a játékmenetbeli lehetőségeknek, az olykor melankóliával dúsított máskor pedig dübörgő basszusokat előhozó zenei aláfestésnek, és természetesen a Tron világtól megszokott egyedi látványnak köszönhető, no és persze ezen elemek egyvelegének. Ha külön-külön szétbontva kapnánk őket készhez, véleményem szerint lehet nem is lenne ennyire észbontóan hangulatos ez a kaland.