Kategóriák: CikkekPC tesztek

Town to City – Korai Hozzáférés betekintő

Vannak játékok, amik nem harsány bejelentésekkel vagy akciódömpinggel hódítanak meg, hanem csendben, szinte észrevétlenül. Csak „egy gyors próbakört” ígérsz magadnak, aztán azon kapod magad, hogy az este eltűnt, a városod pedig virágzik. A Town to City, a Galaxy Grove (akiknek a zseniális Station to Station-t is köszönhetjük) új városépítője pontosan ilyen. Még korai hozzáférésben van, de már most meglepően kiforrott, hihetetlenül látványos és pontosan azt adja, amit a legjobb „cozy” játékok tudnak: teret a kreativitásnak és a pihentető játékmenetnek.

A koncepció ismerős: egy kis településsel és egy vasútállomással kezdünk, amit lassan várossá fejleszünk. A játék varázsa abban rejlik, hogy ezt hogyan valósíthatjuk meg. A legtöbb városépítővel ellentétben itt nincsenek rácsok, kötött vonalak vagy szigorú szabályok. A döntés teljesen a mi kezünkben van: építhetünk szimmetrikus, rendezett utcákat, vagy kaotikus, kanyargós sikátorokat, ahol minden ház kicsit másképp áll. Ez a szabadság az, ami rabul ejti az embert: amikor a tökéletességre törekvés helyét szépen lassan átveszi a kreativitás és a város egy okosan tervezett statisztika helyett egy festői látkép formáját veszi fel.

A Town to City egyik legnagyobb erénye, hogy mindent szabadon elhelyezhetünk és majdnem minden elhelyezhető dísz és épület is valamilyen mértékben testre szabható. Az utak lehetnek merőlegesek egymásra, de természetes kanyarokat is felvehetnek, a negyedek organikusan alakulhatnak, de egymásba is illeszthetőek. A díszítőelemek pedig szinte bárhová elhelyezhetők. Sőt, a voxel grafikát kihasználva egyes dísztárgyak a helyzetüktől és a környezetüktől függően átalakulhatnak: például egy virágágyás ablakládává, függődísszé vagy tavirózsává változik, attól függően, hogy hova helyezzük el. Ez a részletesség ösztönöz a kísérletezésre, ami ritka élmény ebben a műfajban és inkább az olyan „kreatív városépítő” játékokra hasonlít, mint a townscaper vagy a Tiny Glade.

Persze a szabadságnak ára van, például egy vezető rács hiányában néha kifejezetten nehéz mindent egyenesre igazítani, ha rendezettebb külsőt szeretnénk adni a városunknak. Az első órákban én is hosszasan tologattam a padokat és házakat, hogy „tökéletes” utcát varázsoljak, majd jó pár óra próbálkozás után jöttem rá, hogy a szabálytalan utcaelrendezéseknek és a különböző utak keverékének megvan a saját bájuk, és nem biztos, hogy a mérnöki precízió lesz a játék megfelelő megközelítése.

Ami a fejlesztők előző játékából, a Station to Station-ből szerintem eléggé hiányzott, azt most itt megkapjuk: egy fejlődési rendszert, amin keresztül új épületeket, szobrokat, fákat és egyéb dísztárgyakat oldhatunk fel, egy kutatási fán előre haladva. Az aprólékos dekorációk és a szabad elrendezés együtt valóban személyessé teszik a várost, és ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz lenne két teljesen egyforma várost felhúzni.

A játék kampánya szelíd ritmusban, egyesével vezeti be a megismerendő rendszereket. Kezdetben a Belvau névre hallgató oktató helyszínen sajátíthatjuk el az alapokat: lakóházak, boltok, raktárak és díszítések építése, a lakosság kezelése és növelése. Később megnyílik Fontebrac, ahol már a mezőgazdaság és a lakosok igényeinek bonyolultabb kezelése kerül előtérbe. A harmadik kampánytérkép még nem elérhető, de a jelenlegi tartalom is bőségesen elegendő, főleg úgy, hogy a befejezett oktatópályákon kedvünk szerint tovább folytathatjuk a játékot.

A város fejlődését a lakosság elégedettsége hajtja. Először elég, ha lakóhelyet és ételt biztosítunk nekik, később azonban ruházatra, szórakozásra és közösségi terekre is igényt tartanak majd. Ezek az apró igények adják a játék ritmusát: nem nehéz megfelelni nekik, de folyamatosan foglalkozni kell majd velük.

A Town to City vizuális világa egyszerre egyszerű és látványos. A voxel-stílusú grafika élénk, karakteres, és meglepően részletes – ami nem meglepő, tekintve, hogy a Station to Station legnagyobb erénye a látványvilága volt, a Town to City pedig ezt örökölte elődjétől, egy pár apró feljavítással együtt. A napsütötte mediterrán házak, a zöldellő parkok és a folyók mentén kanyargó utcák szinte életre kelnek. Gyakran azon kaptam magam, hogy a további bővítés helyett csak megfigyelem, hogy hogyan kel életre a gondosan felépített városom.

A háttérzene pedig tökéletes kísérő. Laza, harmonikus dallamok, amelyek szinte észrevétlenül simulnak a háttérbe. Egy pillanatra csak virágágyást helyezel el, a következőben már éjfél van. Ez a fajta időtlenség teszi a játékot igazán magával ragadóvá. A zenei anyag pedig már most megvásárolható a játék mellett, ez egyelőre 17 zeneszámot tartogat, azonban a Korai Hozzáférés alatt várhatóan ezek száma jelentősen nőni fog a megjelenésig.

Bár a kampány rövid, és a térképeik nem végtelenül változatosak, Aki szereti az alkotás örömét, az órákra bele fog feledkezni. A kampány térképei mellett továbbá kaptunk egy sandbox módot, mely öt további térképet tartalmaz, és a korai tutorialok nélkül tudjuk rajtuk gyakorolni a kreativitásunkat. Ezek nem procedurálisan generáltak, így idővel kiismerhetők, de minden alkalommal más stílusban építkezni így is élvezetes marad. A sandbox módban ráadásul kikapcsolható a pénzrendszer, így a kísérletezés és kreativitás korlátok nélküli szabadságot kap.

A Town to City már most meglepően stabil. Akadozást még a legnagyobb városoknál sem tapasztaltam, ami a lélegzet elállító látvány mellett szintén meglepő volt.A Town to City nem akar grandiózus stratégiai kihívás lenni és éppen ettől működik. Ez a játék a kreativitásról, a ritmusról és a csendes kikapcsolódásról szól.