A Tormented Souls az eredeti Resident Evil játék stílusát vette inspirációként és megalkotta belőle a saját horror világát. Az első rész nagyon pozitív fogadtatása után megérkezett a folytatás, amely tovább viszi Caroline Walker és húga történetét. A testvére, Anna furcsa, brutális látomásokkal küzd és ezért egy misztikus klinikára utaznak, hogy megszabadítsák őt ettől. Amit ekkor még nem sejtenek, hogy a segítséget nyújtó apácák végül az életükre törnek. Történetünk itt indul, miután Caroline hatalmas tűkkel teleszurkálva találja magát egy elhagyatott épületrészben és testvérét sehol sem találja.
Az irányítás a klasszikus „tank control”-t használja, ami a statikus kameraállásokkal igazán visszahozza a 90-es évek horror játékainak érzését. A perspektíva segítségével nagyon látványos jeleneteket tudnak létrehozni és be tudnak állítani olyan ijesztő helyzeteket, amelyekre tényleg nem számít a játékos. Ezen kívül például kifejezetten jó hatással van a harang toronyba való lépcsőzés bemutatására, ahol a kamera szögei igazán monumentálisnak mutatja be a területet, annak ellenére, hogy valójában csak pár lépcsőn megyünk feljebb. A klasszikus irányítás mellé limitált mentések is vannak, de akinek ez már túl kemény játékmenet lenne, az bekapcsolhatja a segítő módot, ami időnként automentést végez és kicsit besegít még egy-két helyen.
A látványvilág nagyon igényesen van kialakítva. A fény és a sötétség szintén nagy szerepet kap, amely nem csak kinézetre van, hanem egy fontos mechanikája is a játéknak. A sötétben nem maradhatunk, ugyanis akkor maga a sötétség öl meg minket. Ezáltal folyamatosan a fényt használva kell felfedeznünk a bejárható területet és nagyon sok esetben védtelenné tesz minket ugyanis a fényt jelentő öngyújtó és a fegyver nem lehet egyszerre a kezünkben. Így például a könyékünkön lévő gyertyákat kell meggyújtanunk vagy elektromosságot visszaállítva fényt generáljunk egy szobába. A zenei anyag és a hang effektek szerintem szintén nagyon segítik a horror érzetet és nagyon jól kísérik a látott helyszíneket. Plusz pozitívum, hogy a mentéskor nem csak magnószalagot használunk, de a fontosabb eseményeket két mentés között sok esetben karakterünk ténylegesen felmondja napló szerűen a szalagra.
Sajnos néhány technikai hiba is beárnyékolta a játékot, ugyanis több esetben beragadt az UI, amit csak egy játék újraindítás oldott meg és ez elég sok progress vesztéssel járt. Ezen felül, amikor megnyílik a játék másik világa, ami egy sötét tükörképe a „valós világnak”, az véleményem szerint nagyon meghosszabbította a puzzle feladványok teljesítését. Előtte egészen jól voltak a megkeresendő vagy teljesítendő feladatok szétszórva a helyszínen belül, de azután eléggé kibővült a kör, ahol meg kellett találni valamit a világban és visszavinni egy attól messzi helyre felhasználni (feltételezve legalábbis azt, hogy észrevesszük, amit keresnünk kell).
Golyókat pattogtatva építsd újra Ballbylon megsemmisült városát és szerezd meg kincseit.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…