Kategóriák: CikkekPC tesztek

Tokyo Underground Killer – játékteszt

A Tokyo Underground Killer a Phoenix Game Producions, a Gone Shootin és a 3DM Games közös projektje, amely egyetlen kérdést szegez a játékosnak: mit ér az emberi élet ott, ahol a neonfény alatt semmi nem számít? Ez, a japán fejlesztésű, first-person cyberpunk stílusú akciójáték nem egyszerű lövölde, hanem egy látogatás Tokió alvilágába, ahol a sötét sikátorokat a fegyverek elsülése és a pengék összecsapása világítja meg. A bűn pedig úgy szennyezi az utcákat, mint a szmog a város levegőjét.

A történet középpontjában Kobayashi áll, a „Shinjuku vámpírja” becenevet viselő bérgyilkos, aki vérrel táplálkozó katanájával végzi el a Gokuraku-gumi és a Tsubasa-gumi szindikátusok piszkos megbízásait. Egy tragikus múlt kísérti, de a gyilkolás számára nem bűn, inkább terápia. A játék már a nyitójelenetben, egy durván megrajzolt, képregényszerű intróval azonnal felfesti nekünk a világ hangulatát: két yakuza-klán háborúja, árulások, bosszú, és egy férfi, akit már csak a vér hajt előre.

A játékmenet a penge ritmusára épül. A Tokyo Underground Killer nem a reflexekről szól, hanem a mozdulatok összhangjáról: egy bal egérkattintás egy vágás, a jobb egy precíz védekezés, a Shift pedig egy kitérés. A különféle lőfegyverek, mint pisztolyok, shotgunok, géppisztolyok csak kiegészítők, amolyan mellékágai a harcnak. A katana marad a játék végéig a központi eszközünk az utca takarításában. A Blood Skills rendszer vérrel táplált, különleges támadásokat ad Kobayashi kezébe: EMP hatások, robbanó támadások, vagy a mágikusabb tematikához tartozó pusztító vérörvények, amelyek látványosan bontják szét az ellenségek hordáit.

A világ ugyanakkor több, mint csatatér. Shinjuku éjszakája él, lélegzik és (főleg általunk) haldoklik. A küldetések között Kobayashi visszatér lepusztult lakásába, ahol üres vértasakok és hamutartók között várja azt, hogy újra eljöjjön a vadászat ideje. Ezekben a nyugodtabb pillanatokban apró interakciók, mint a teraszon rágyújtás, egy régi VHS kazetta nézése egy bizarr, már-már nyugodt kontrasztot ad ennek a sötét hivatással operáló karakternek.

Amint visszatérünk az utcára, a nyugodt szál véget is ér, ahogy belevetjük magunkat Shinjuku tébolyult éjszakájába. Az éjszaka tele van zajjal és élettel: bárok, játéktermek, kaszinók és idol boltok várják a pénzéhes vagy éppen kiégett bérgyilkosokat. A város minden sarkán valami groteszk és valóságos keveredik, mely a Yakuza sorozat és a Blade Runner világainak torzult ötvözetét emlékezteti. Az előzőből tanulva számos mini játék áll majd rendelkezésünkre, melyek során kidobóként dolgozhatunk egy nightclub előtt, vagy metrósként tartathatjuk be a szabályokat (vagy zsebelhetünk be némi kenőpénzt), de még arra is lehetőségünk van, hogy szerencse játékozzunk is a megkeresett pénzünkből. Minden apróság hozzájárul ahhoz, hogy Shinjuku ne csak egy díszlet legyen, hanem élő és lélekző helyszín, egy hihető cyberpunk város.

A küldetések mindegyike újabb réteget tár fel ebből az őrült városból. A boss-harcok különösen látványosak: mindegyik ellenség saját ritmust diktál, saját történetet mesél el mozdulataival. A győzelem pillanatát képregényszerű vágóképek zárják, ahol Kobayashi egyetlen cinikus mondattal vet véget ellenfelének. Minden küldetés után kapunk egy értékelést, a teljesítményünk alapján, melyet a teljesítés ideje, a kapott sebzés és persze az ölések száma ad majd meg.

A Tokyo Underground Killer elképesztő látványvilága a játék legerősebb pontja: A neonfényt árasztó reklámok, és ezek fényében úszó utcák és a mesterségesen torzított cyberpunk textúrák egy bizarr és szürreális atmoszférát keltenek. A zene lüktető, ipari ritmusokat vegyít japán popdalokkal, tökéletesen alátámasztva a világ kettősségét: élet és halál, gép és ember, vér és acél.