The Spectrum Retreat – Játékteszt

7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az Indie fejlesztőket mindig is csodáltam, mivel többnyire egy kis létszámú csapattal dolgoznak, szívüket lelküket beleteszik a projektbe, és ezáltal sokszor igazi gyöngyszemek jönnek létre.

A The Spectrum Retreat-en csupán egyetlen ember dolgozott, Dan Smith, ami külön említésre méltó teljesítmény.

Mi is pontosan a The Spectrum Retreat? Nos, egy puzzle játékról van szó, ami elég érdekesen indul, a játék elején karakterünk felébred egy furcsa szállodában, nem tudjuk ki ő, hogy került oda vagy éppen miért. Számos kérdés felmerül, azonban sajnos ezekre nem kapunk választ, legalább is a játék korai részében. Miután végeztünk a bevezetővel, egy érdekes szobában eszmélünk fel, és tulajdonképpen a játék igazi ereje itt mutatkozik meg, ugyanis a The Spectrum Retreat egy vérbeli puzzle játék, rengeteg gondolkodást igényelnek egyes pályák, éppen ezért nem feltétlen ajánlott munka után fáradtan elővenni a The Spectrum Retreat-et.

Az alap koncepció igen egyszerű, színes kockákról tudjuk elvenni a színt, majd rárakni fehér kockákra, ezzel kapukat, hidakat nyithatunk ki vagy zárhatunk be, amíg el nem jutunk az adott pálya végére.
Felmerülhet a kérdés, hogy ez nem válik-e monotonná egy idő után? Igazából, nem, mivel a játék minden pálya után betesz valami apró újítást, ami annyi vérfrissítést eredményez, hogy fenntartsa a játékos érdeklődését.

A The Spectrum Retreat egy remek játék, azonban akad néhány negatívuma, ilyen a rövid játékidő, viszont ezen a téren is igen nagy a szórás, ugyanis nagyjából 2-5 óra közötti intervallumról van szó, az újrajátszhatósági faktor nagyon kicsi, illetve a sztori is elég sablonos.