Kategóriák: CikkekMobil tesztekPC tesztek

Spooky Express – JÁTÉKTESZT

Tudnotok kell rólam, hogy a karácsonyi szezon után a másik kedvenc ünnepem – aminek bár Magyarországon nincs akkora kultúrája, mint példának okáért Amerikában – az maga a Halloween. Az idei esztendő során egymást érték a különféle rémtörténetekből sarjadó játékok, így aligha marad bárki ihlet nélkül, amikor a borzongás és a szórakozás megfelelő elegyét keresi az év sötétebb napjaihoz. Nehéz azonban elképzelni, hogy egy olyan alkotás, amely a sínek szövevényének megrajzolására és utasok gondos célba juttatására épül, elsőként jutna eszébe annak, aki halloweeni hangulatra vágyik. A Spooky Express mégis különleges: nem a dermesztő rettegéssel, hanem a játékosság lírai bűvöletével hódít. Finoman megmunkált vizuális világa, rafináltan egymásra rétegzett feladványai és a bőség zavarát meghozó pályák mennyisége együtt olyan varázst kelt, mintha egy jókedvű boszorkányüst peremén táncolna a fantázia.

A Spooky Express a logikai játékok világának legújabb színfoltja: egy különös, csontvázszerű kisvonat kalauzaként járhatod be Trainsylvania árnyakkal teli vidékeit. Feladatod, hogy a rácsokra tagolt pályákon megtervezd kanyargó útvonaladat, és út közben fel- meg leszállítsd a sokféle, saját rigolyáikkal bíró utasokat. Több mint kétszáz, gonoszan változatos környezetbe rejtett rejtvény vár rád — mindegyik egy-egy apró szellemi labirintus, amely újabb próbára teszi elmédet. A játék minden figyelmét a fejtörőknek szenteli; történet helyett csupán néhány kedves, képregényszerű jelenet köszönt az új területek elején, melyek inkább könnyed közjátékok, mintsem bármiféle narratíva építőkövei. Bár van valami üdítő abban, hogy a játék ilyen tisztán, sallangok nélkül állítja eléd kihívásait, néha mégis jólesne, ha maga a világ is mélyebben kibomlana, vagy ha az előrehaladás többféle útját engedné felfedezni.

A szabályok egyszerűek: a vonat nem léphet ugyanarra a mezőre kétszer, a sínek nem keresztezhetik egymást, és minden utast el kell juttatnod a saját célállomására, mielőtt kijutnál a pálya végére. Ahogy haladsz előre Trainsylvania különböző vidékein, újabb és újabb utastípusokkal találkozol. Eleinte zombikkal és vámpírokkal foglalkozol, később azonban megjelennek a még különösebb teremtmények is. Természetesen egyikük-másikuk nem szívesen tűri a másik társaságát, és ebből születnek a legfurmányosabb, legélvezetesebben csavaros fejtörők.

A világ sajátos rend szerint működik: minden teremtménynek megvan a maga helye a félelem hierarchiájában, s hogy ki kitől tart vagy ki kit alakít át, nagyban befolyásolja az utasok egymással való viszonyát. Az emberek például rettegnek mindentől, és pánikszerűen menekülnek akár a peron túlsó végébe, akár ki a vonatból. Bizonyos helyzetekben pedig mintha láthatatlan törvények lendülnének működésbe: egy ütközés, egy rosszul időzített kiugrás, s máris változás lép a borzongás felszínére – ami elsőre akadálynak tűnik, hamar egy váratlan megoldás kulcsává válhat.

A Spooky Express látványvilága a gyermeki képzelet melegséget árasztó játékvilágát idézi: színes, kedves figurák, mintha csak apró jelmezes szereplők népesítenék be a túlvilág peronjait. A rövid, kifejező animációk — egy remegő mozdulat, egy hirtelen felszállás, egy füstpamaccsá foszló alak — életet lehelnek ebbe a különös, élő-halott birodalomba. A játék képi világa egyszerre játékos és baljós, mint egy őszi éjszaka, amikor a nevetés és a borzongás karonfogva jár.