Snooker 19 – játékteszt

7 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Hivatalosan licenszelt Snooker játékkal rég nem találkozhattunk, de most a World Snooker Championship helyszíneit és versenyzőit is megkaptuk. 25 bajnokság és 128 játékos digitalizált mása vár ránk, hogy akár karrier módban, akár online más játékosok ellen lökhessük a golyókat.

Először is számomra még mindig zavaró, hogy nincs egy tutorial szerű előre beállított asztal egy kevés narrációval, hogy az is megérthesse mit kell csinálni a játékban, aki maximum annyit ismer a sportról, hogy a TV-t kapcsolgatva látta valahol kiírva a nevét. Ugyan megtalálható az egész játékszabályzat egy nagy wall of textként a játékon belül, de semmit se ér ha 1. nem tud az ember jól angolul vagy csak nem érti meg a kifejezéseket vagy 2. nem akar több oldalnyi komplex szöveget végigolvasni és megérteni. Ezzel szemben sokkal hamarabb (és talán jobban) megérthetné, ha egy irányított helyzetben bemutatná neki a tutorial mit kellene tennie.

A játék grafikájára nem lehet panasz. A kameraállások nagyon hasonlítanak arra, amit a TV közvetítés alatt látunk. Nagyon valós érzést ad a golyók felületén tükröződő világítás és az asztal anyagának kialakítása is gondosan elkészített. A lökések után krétanyomok is maradnak az asztalon, amiért bónusz pontot érdemelnek. A digitalizált játékos modellek elég hűen tükrözik a mellékelt fotókhoz, de valahogy „nem emberien” mozognak az animációk során. Például a játék nyitásakor kezet fog a két aktuális játékos, de szinte hallom a *beep boop* hangokat a fejemben, ahogyan köszöntik egymást. Szerencsére ez a játék közbeni mozgásra nem igaz, azok könnyeden, valós helyzetekhez hűen mozognak.

Az abszolút kezdő és a vérprofi játékosok is megtalálhatják a játékban a számukra megfelelő nehézséget. A játékosok visszajelzései alapján még egy további Master+ nehézségi szintet is betettek a legújabb frissítésben, ami az eddigi legnehezebb Master szintet erősíti. Leginkább szembetűnő változás az, hogy amatőr szinten láthatjuk nagy vonalakban hogy merre lökjük a fehér golyót és az általa megütött másik golyó merre fog tovább indulni. Amennyiben csavarni akarjuk, akkor annak az ívét is fogja mutatni. Emellett pirossal jelzi a játék, ha olyan golyót célzunk be, amit nem lenne szabad épp megüssünk. Minél nagyobb a nehézség, annál kevesebb rásegítést kapunk természetesen. Egér és billentyűzet kombinációjával egészen finom és precíz mozdulatokat lehet végrehajtani, de szerintem a kontrolleres irányítás terén van még finomítani való. Egy gomb lenyomásával lassíthatjuk a célzás mozgását, de még így is túl sok alkalommal megy túl a kívánt ponton az irány.

A sport jellegzetességéből adódóan sok háttérzajt nem fogunk találni a golyók csattogása és a nézők esetleges tapsolásai mellett. Amennyiben jól játszunk, akkor mindkettőt elég sokat fogjuk hallani. Az ütések hangja kellően jól adja vissza az ütések erejét és az érintkezés módját. A kommentátorok jó szövegeket mondanak, de például többször is volt olyan alkalom, amikor kvázi leszóltak, hogy milyen béna volt a lökésem, annak ellenére, hogy a beszéd alatt épp keresztül gurult a golyó a pályán és beesett a zsebbe.