Kategóriák: CikkekPC tesztek

Shooty Shooty Robot Invasion – játékteszt

Mikor egy frissen megjelent játékra a kinézete miatt figyelünk fel, és annak egyedisége miatt ki kell emelnie, hogy generatív AI nélkül készült, nem biztos, hogy a legjobb előjel. A Shooty Shooty Robot Invasion azonban minden elvárásunkat felülmúlja. Ez egy, a fejlesztő szavai alapján „abszurdista FPS és interaktív fikció játék”, melyben hülye robotokat lövünk darabokra és idiótákkal folytatunk hosszas párbeszédeket, miközben egy gyönyörű, kézzel rajzolt világot fedezünk fel.

A játékot elkezdve azt hittem, tudom, mire számíthatok: egy pár perces poénos lövöldözésre, pár vicces párbeszédre és karikatúra karakterre. Ehhez képest az egyik legszórakoztatóbb, legmerészebb és legeredetibb, egy személy által készített indie játék élményét kaptam, amit idén láttam.

A Shooty Shooty Robot Invasion olyan, mint egy régi elfeledett játék, amit egyenesen a 2000-es évek elejéből szalajtottunk. Vulgáris, harsány, mesésen csúnya és lélegzetelállítóan kreatív és egyáltalán nem fél megsérteni MINDENKIT. Pont emiatt működik. A valóságtól teljesen elrugaszkodott világ úgy pörög, mint egy elszabadult rajzfilm.

A grafikai stílus azonnal magával ragadja az embert. Mintha minden karakter sprite és textúra mögött valaki egy éjszakán át rajzolt volna, miközben az álom és a koffein közötti limbó nagy hatással volt a stíluselemekre (a készítők erősen utaltak arra, hogy ez így történt). Bár a játék kinézete a régmúlt rajzfilmeket idézi, a vilgáris stílusa mégis teljesen mást sugall, mely teljesen szembe megy a régmúlt rajzfilmek ártatlanságával.

Califlorida városát több mint 200 NPC tölti meg, és mindegyiküknek megvan a saját ostobasága. Hol egy meglepően törékeny testépítőbe botlunk, hol egy idős, bolond macskás néninek segítünk megtalálni az egyik macskáját. Ez a világ nem a hétköznapi, jókedélyű karakterekkel van tele. Ezt a világot azok népesítik, akiket a való életen valószínűleg teljesen elkerülnénk.

A humor pedig… nos, a legtöbb játék próbál vicces lenni. A Shooty Shooty Robot Invasion természetéből fakadóan az. Nem egy pop kulturális referencia halom, nem túlélt mémek papagája, hanem egy jól megírt, pofátlan, lendületes szövegelés, amely képes valóban megnevettetni az embert.

A történet szándékosan ostoba: Shooty, a főszereplő egy ügynök a f.o.r.k. szervezetnél, akinek épp csak annyi munka morálja van, amennyi ahhoz kell, hogy ne rúgják ki azonnal. De a felszínes ostobaság mögött időnként egészen váratlan, őszinte karakterpillanatok bukkannak fel, persze általában egy fingós poén előzi vagy követi őket. Nem lehet túlzásba vinni a komoly pillanatokat

A lövöldözés korrekt, de nem ez fogja felírni a játékot a DOOM-hoz hasonló boomer shooter mesterművek listájára. A játék lényegét máshol kell keresni: a mozgásban. A felszökő, képernyőt rázó felütés, amellyel egy robotot a szoba másik végébe repíthetjük, mely egyben hatásos, és komikus is.

A játék parkour mechanikája elsőre kicsit szétesettnek tűnik, de amint összeáll, a mozgás egy őrült ritmusú rajzfilm akciójelenetévé válik. Nem a pontosságról szól, hanem az általunk irányított káoszról.

Papíron csupán hat pályát kapunk. A gyakorlatban viszont minden szint egy mini-sandbox gigantikus mennyiségű felfedezni valóval, mellékküldetésekkel, rejtett főellenségekkel és rengeteg különc NPC-vel. Az első végigjátszás általánosságban tíz órát vesz igénybe, viszont, ha visszamegyünk az egyes pályákra felfedezni, a játékidő nagyot ugrik majd, mire mindent megtalálunk.

A tempó hibátlan. A komolyabb küzdelmeket mindig váratlan mini-játékok, abszurd melléksztorik vagy egyéb kihívások szakítják meg. Épp annyit, hogy ne unatkozzunk, de ne váljon monotonná a játékmenet.