A Shadow Warrior reboot harmadik részében továbbra is Lo Wang kalandjait élhetjük át. Az offenzív poénokat mondó bér ninja most nemezisével, Orochi Zilla-val együttműköve próbálja megmenteni a világot attól a sárkánytól, amit a második rész végén véletlenül elszabadítottunk. Lényegében rajtunk kívül mindenki halott már, és ha nem állítjuk meg a sárkányt az egész világ elpusztul. Főhősünk halott démon barátjának, Hoji-nak a maszkjával, kardjával és némi fegyverrel megindul, hogy megölje a nagy sárkányt. Természetesen út közben számos furcsa kinézetű démont is meg kell ölnünk DOOM stílusban. A kivégzés rendszer is helyet kapott, amely ellenség típus szerint más-más támadási lehetőséget biztosít számunkra.
A DOOM ráhatás nem csak a kivégzéseken látszik meg, de igazán felgyorsította a csatákat is. Ide-oda ugrálunk, falon futunk és még egy grappling hookot is kapunk a közlekedéshez. A sztori során egyébként annyira sokat használjuk ezt az eszközt, hogy karakterünk még egy gúnyos megjegyzést is tesz rá. Fegyvereinkből nincs sok, de mindegyikük hasznos. Ráadásul a fejlesztési rendszer segítségével másodlagos funkciót is kapnak. A sörétesünk például fejlesztés segítségével automata fegyver lesz. Ahhoz, hogy a csata flowja ne szakadjon meg, a fegyverek és kardunk között akadás nélkül tudunk váltogatni. Ráadásul az élet és lőszer szerzés is ügyesen bele van implementálva a közelharc és a távolsági harc közötti variálásba.
Ez a rész sajnos/szerencsére nem tartotta meg a második rész Borderlands-re emlékeztető looter-shooter jellegét, hanem visszatért a lineáris storyhoz. Ez jó és rossz döntés is volt egyben. Jó olyan szempontból, hogy gondosan összeállított arénákban harcolunk és a sztorinak megfelelő ütemben haladunk a világban előre. A rossz viszont az, hogy ez a sztori nagyon rövid lett ezúttal és még csak egy küldetésválasztó sincs a játék végén ha végig vittük. New game+ opció sem áll rendelkezésre, így ha újra át akarjuk élni a harcokat, akkor mindent kezdhetünk a legelejéről fejlesztések nélkül. Még ha csak egy horda módot vagy valami hasonlót bele tettek volna, akkor már sokkal több játékórát ki lehetett volna facsarni belőle.
A karakterek szinkronhangjai megváltoztak a korábbi részekhez képest, de annyira jól teszik a dolgukat, hogy szinte fel se tűnik. Nagyon jól sikerült hozniuk a karakterek személyiségét. A háttérzenék szintén nagyon erős alapot adnak a jelenetekhez. Elektronikus zene kombinálva tradicionális hangszerekkel. Önmagában is jól hallgatható. A poénok számomra néhány esetben nem jöttek viszont át, mint ahogyan a korábbi részekben és talán nem is annyira offenzív (ami jelen esetben egy negatívum).
Az Echo Generation 2 szakít az előd körökre osztott harcaival és egy deckbuilder harcrendszert ad…
Az Echo Generation: Midnight Edition egy gyönyörű voxel grafikát használó kalandjáték, mely minden Stranger Things…
Az ismeretlentől való félelem?! Amikor nem találom, hogy hol van a faliórából a két elem.
