Vannak azok a játékok, melyeket egyszerűen képtelen letenni az ember. Az utóbbi években talán túlságosan sok ilyen címmel is találkoztunk, különböző méretű és ambíciójú játékok formájában, de közös bennük az a fajta különleges érzés, ami a befejezés után hosszú időre velünk marad. A Planet of Lana 2: Children of the Leaf is ebbe a kategóriába tartozik, és már most kijelenthető, hogy 2026 egyik legemlékezetesebb játékai közé sorolható.
A történet néhány évvel az első rész eseményei után veszi fel a fonalat, ahol ismét Lana és hű társa, Mui állnak a középpontban. A nyitány egy új utazás kezdetét jelenti, amely elsőre egyszerű feladatnak tűnik, ám hamar egy sokkal mélyebb és összetettebb történet bontakozik ki belőle. A játék finoman vezeti vissza a játékost Lana világába. A játék indításakor egy rövid összefoglalót és egy rövid, tutorialként szolgáló bevezető szakaszt kapunk, így azok is fel tudják venni a játék fonalát, akik kihagyták az első részt.
A világ első ránézésre békésebbnek tűnik: a korábban pusztító gépek és az élőlények között egyfajta törékeny egyensúly alakult ki. A felszín alatt azonban továbbra is ott húzódik a bizonytalanság, amely már a játék elején megtöri ezt a látszólagos harmóniát. Egy fiatal falusi megbetegedése indítja el a főhőseink egy újabb útra, amely során különböző, egymástól markánsan eltérő területeket járnak be. A hófödte barlangoktól kezdve a szélfútta erdőkön át egészen egy jóval sötétebb, futurisztikus környezetig.
A játékmenet alapjai a folytatásban is megmaradtak. Ez továbbra is egy oldalnézetes puzzle-platformer játék, mely ezúttal sokkal kiforrottabb és árnyaltabb formát öltött. A feladványok nehézsége gondosan ki lett egyensúlyozva, így azok sosem válnak frusztrálóvá, de nem is mondhatók triviálisnak. A játék által felvett ritmus is a lassabb tempót vesz fel. Ritkán sürget, inkább hagyja, hogy a felfedezzük a feladványok megoldásait és persze a rendelkezésre álló területet, eközben Lana és Mui együttműködése folyamatosan középpontban marad.
Mui szerepe is sokkal hangsúlyosabbá válik ebben a részben. A kis, macskaszerű társ nemcsak segít a rejtvények megoldásában, hanem új lehetőségeket is nyit a környezet manipulálásában, legyen szó robotok irányításáról vagy különféle mechanikus rendszerek aktiválásáról. A feladványok változatosak, és bár bizonyos elemek ismétlődnek, a játék folyamatosan friss ötletekkel újítja meg ezeket a megoldandó feladatokat.
Bár a rejtvények fontos részei a játéknak, a hangsúlya egyértelműen a történeten van. A Wishfully ezúttal is kiemelkedő munkát végzett a narratíva építésekor. A világ apró részleteken keresztül kel életre, a háttérben zajló események és az időnként előkerülő visszaemlékezések pedig meglepően erős érzelmi töltetet adnak a történetvezetésnek. Bár a játék nem hosszú, az idejét rendkívül hatékonyan használja ki.
Külön figyelmet érdemel a kommunikáció módja is. A karakterek nem beszélnek hagyományos értelemben vett nyelven, mégis tökéletesen érthetővé válik minden érzelmük és szándékuk. A hanghordozás, a mozdulatok és az animációk együttese egy olyan kifejezésmódot teremt, amely univerzálisan érthető lesz bárki számára.
A vizuális megvalósítás a játék egyik legnagyobb erőssége. A látványvilág festői szépségű, minden egyes helyszín egy különálló műalkotás benyomását kelti. A tágas tájak és a részletgazdag környezetek folyamatosan arra késztettek a játék során, hogy megálljak egy pillanatra, és egyszerűen csak gyönyörködjek a Wishfully által alkotott világban. A karakterek animációi finomak és hitelesek, a nagyobb, mozgalmas jelenetek pedig kifejezetten filmszerű hatást keltenek. De azt hiszem a játék megjelenéséről nem is kell többet mondanom, beszélnek helyettem a cikkben is látható képek.
Ha van, ami vetekszik a játék látványvilágával, akkor az a hangzás, ami azt aláfesti. A zenét Takeshi Furukawa szerezte, és munkája, amellett, hogy eposzi magasságokba emeli a prezentációt, végig tökéletesen illeszkedik a játék hangulatához. A dallamok hol visszafogottan kísérik a lassabb eseményeket, hol pedig grandiózus erővel emelik ki a fontos pillanatokat. Az ambiens hangok, mint a szél zúgása, az erdő apró neszei és persze a robotok mechanikus zaja tovább mélyítik az élményt, és együttesen egy rendkívül kifinomult hangképet alkotnak.
Kipróbáltam a Crabmeat című túlélő horror játékot. Egyáltalán nem intuitív a játék, de remek atmoszféra…
Escape from Ever After – a játék, ahol egy cégóriás a mesevilágokra tette rá a…
A Koei Tecmo a FATAL FRAME II: Crimson Butterfly REMAKE-el egy rendkívüli atmoszférával operáló túlélőhorrort…
A Homura Hime egy anime stílusú akciójáték, mely a Nier sorozat nyomdokaiba kíván lépni, és…
Van az a pillanat, amikor belépsz egy rendezvényre, és érzed, hogy valami megváltozott
A Collector's Cove egy tengeren játszódó cozy farmolós, pecázós és felfedezős játék, ahol az útitársunk…
