Phantom Abyss – játékteszt

A Phantom Abyss egy kalandos „first person runner”, vagy egyszerűsítve FPR (lövöldözés itt ugyanis egyáltalán nincs), melyben elveszett templomok felfedezésében lehet részünk. A játék olyan magával ragadó világot teremt, ahol minden egyes óvatos lépés ugyanolyan fontos, mint az, hogy gyorsan a pályák végére érjünk, mielőtt a védők utolérnek minket, a játék remekül ragadja meg egy Indiana Jones kaland érzését minden egyes játék során. A játék templomaiban fantomok – a minket megelőző játékosok szellemei – több rétegen keresztül járulnak hozzá az élményhez: versenyérzetet adnak a játéknak, elvezethetnek titkos kincsekhez, illetve egy-egy elveszett játékos fantomja vicces pillanatokat is tud szerezni. Ez az innovatív megközelítés és a magával ragadó atmoszféra, valamint a könnyen tanulható alapmechanikái ellenére azonban a játék legnagyobb problémája az átláthatatlan fejlődési és előrehaladási rendszere. Első nekifutásra sokkal kézenfekvőbbnek tűnik a sokkalta nehezebb daily adventure-t elindítani, mint a könnyebb, lépésről lépésre nehezedő templomokat, csupán azért, mert amíg az előző a lobby közepén világít, a „sztori” -hoz tartozó egyszerűbb templomok a helyiség baloldalán kaptak helyet.

A Phantom Abyss felhasználói felületének sikerül megtalálnia azt a pontot, ahol az egyszerűség és az érdekességhez megfelelő balanszban vannak egymással. A tippek és információk tömörek és lényegre törőek, így könnyen emészthetőek, túlbonyolítás nélkül. Az egyik kiemelkedő jellemző az, hogy a játék a remek vizuális jeleket használ. A játék indításakor megmutatja nekünk az adott templomra jellemző nehezítések jeleit és leírja mit is jelentenek, majd az aktiválódásuk pillanatában egy hangjelzés kíséretében felvillannak és helyet foglalnak a képernyő alján. Ezek az üzenetek például, a templom őrzőjének megjelenése, valamilyen negatív effekt aktiválódása vagy a saját ostorunk kikapcsolása.

Grafikai megjelenés terén a Phantom Abyss nem korszakalkotó, viszont egy egységes és látványos képet társít a játékmenetéhez, ami minőségi érzést és remek hangulatot ad a játéknak. Minden egyes templom random generált előre elkészített pályaelemekből, ami változatosságot kölcsönöz, azonban az elemek számának végessége hosszú játékidő után ahhoz vezet, hogy ezek az elemek ismétlődni fognak. Ez az ismétlődés nem jelent komoly hátrányt, kissé mérsékli az újdonság érzetet viszont hordozza magával azt az érzést, hogy egyre tapasztaltabbak vagyunk a templomok felfedezésében.