Pathologic 3 – játékteszt

​A Pathologic játékok mindig is művészeti alkotások voltak, a maguk darabosságával és összetákolt jank érzetével együtt. Az első rész, a Pathologic, annyira nyers és kiforratlan volt, hogy sokak számára szinte játszhatatlannak tűnt, mégis rendkívül gondolatébresztő módon használta a videojáték médiumát, mind narratív, mind metanarratív szinten. Három különböző főhőse teljesen eltérő perspektívából látta ugyanazokat az eseményeket; ami az egyikük számára kulcsfontosságú történetszál volt, az a másik szemében csupán jelentéktelen háttérzajként jelent meg. A sorozat folytatása, a Pathologic 2 több mint egy évtizeddel később érkezett, és formálisan az egyik karakter történetének újra gondolt változata volt miközben egyfajta folytatásként is működött, a fő újítása viszont az volt, hogy immár egy viszonylag könnyen felvehető, de még mindig könyörtelen játékként is funkcionált. A Pathologic 3 azonban ismét más irányba indul: kevésbé a brutális túlélésre és a második rész fő témájaként szolgáló színházi jellegű tragédiára koncentrál, inkább arra, hogyan lehet a történet eseményeit úgy elrendezni, hogy az egyes történetszálak pontosan a számunkra megfelelő sorrendben bontakozzanak ki.

A történet kezdetén Dankovsky gyakorlatilag mindent elrontott, amit csak lehetett. A következmények elkerülhetetlenek, a nyomozók általi kihallgatása pedig már javában zajlik. Ekkor azonban kiderül, hogy a főhős különleges képességre tett szert: az Amalgam nevű erőforrás segítségével képes visszautazni az időben. Ez az erő azonban korántsem korlátlan. Mivel a kihallgatás még mindig tart, csak azokba a napokba térhet vissza, amelyeket a kihallgató nyomozó relevánsnak ítél. Ennek az az eredménye, hogy gyakran nem juthatunk vissza az események legelejére, hacsak nem hozunk bizonyos konkrét döntéseket, amik visszavezetik a történetet oda. A történet továbbra is a tizenkét napos járványidőszak köré épül fel, Dankovsky eredeti idővonala szerint a negyedik napon elhagyta a várost, ami katasztrofális következményekhez vezetett. A mi feladatunk most az, hogy a megfelelő irányba mozdítsuk el az eseményeket. Ennek első lépése, hogy Dankovsky a városban marad, és valóban megpróbálja megmenteni az embereket.

A játékmenet ezúttal jelentősen eltér a korábbi részekétől. A nyitott világ és a klasszikus túlélési mechanikák helyett a város kerületekre osztva jelenik meg, amelyeken gyorsabban lehet áthaladni. Ez nemcsak technikai döntés, hanem a főhős személyiségéhez is illik. Dankovsky egy pragmatikus ember, aki nem vesztegeti az idejét apró részletekre vagy kerülőutakra, és nem mellesleg nem is ismeri annyira a kisvárost, mint a második rész főszereplője, Atremy Burakh, akinek ez a szülővárosa.