My Friendly Neighborhood – játékteszt

A Sesame utca vidám, színes, bábokkal teli világát talán senkinem nem kell bemutatni. A városi díszletek, a kedves, hangos bábok és a fülbemászó dalaik biztonságos, ismerős hangulatot teremtettek minden reggel az iskolába menést megelőzően. A My Friendly Neighborhood ezt az érzést veszi alapul, majd egyetlen mozdulattal kifordítja: itt a Jim Henson-stílusú bábok nem tanítanak vagy énekelnek, hanem… halálra ölelnek? Elsőre talán nevetségesen hangzik, de a játék meglepően jól működik. Olyannyira, hogy minden perc élmény volt ebben a furcsa, elhagyott tévéstúdióban.

A játék intrójában kiemelést kap, hogy a „My Friendly Neighborhood” című műsort már rég elkaszálták, de valamiért mégis újra sugározzák a régi epizódokat, talk show-k és híradók helyett.  A főhős Gordon O’Brian, egy egyszerű gondnok, akit a MFN Studios épületébe küldenek, hogy megjavítson egy hibás antennát. Egyszerűen hangzik, nem? A lift persze elromlik, így Gordon kénytelen más utat keresni a tetőre, és ezzel kezdetét veszi egy hosszú, labirintusszerű kaland a stúdió szobák, folyosók és az elfeledett díszletek raktárai között.

A játékmenet klasszikus túlélőhorror, amely leginkább a Resident Evil széria korai epizódjait idézi, de a modern játékok FPS nézetét, és játékmenetét felhasználva. Azzal az ellentéttel, hogy itt nem zombik, hanem a fecsegő, önjáró bábok támadnak rád. A szerszámaink között ott a jól ismert franciakulcs, de hamar hozzáférünk majd pár különleges fegyverhez is, az egyik személyes kedvencem például a trükkös „plüss puska” volt. A bábokat le lehet teríteni, de nem maradnak sokáig a földön; hacsak nem ragasztjuk őket a padlóhoz a szűkösen adagolt szigszalaggal. Az erőforrások limitáltak, így mindig döntenünk kell a felhasználásukról: kit érdemes végleg leszerelni, és kinek engedhetjük meg, hogy újra felkeljen.

A harcok között az ihlető sorozatban látott logikai rejtvények és puzzle-ök várnak, amelyek pont elég kihívást adnak anélkül, hogy kizökkentenének a bábok által diktált tempóból. A visszatérés a korábbi helyszínekre, a kulcskeresgélés, az inventory-menedzsment mind a klasszikus stílust idézik, de annak egy modernebb, könnyebben kezelhető változatát. A helyszínek ötletesek, hangulatuk pedig egyszerre groteszk és nosztalgikus: mintha a Resident Evil Spencer-villáját kereszteznénk a Sesame utca színes díszleteivel. Bár a játék nyíltan merít Capcom klasszikusából, ez csak a játékmechanikákban nyilvánul meg, maga a világa teljesen egyedi és szerethetően abszurd.