Micro Machines World Series – Játékteszt

Rengeteg játékos szerintem nosztalgiával tekint vissza a szériára, amiből az első rész 1991-ben jelent meg. Szerintem ez az érzés hozhatta vissza a játékosokat, hogy beruházzanak a legújabb részre, ami a „WORLD SERIES” nevet kapta. Sajnos nem teljesen az fogadta őket, mint amire számítottak.

A játékra jellemző, hogy nagyrészt olyan pályákon versenyzünk, ami a háztartásokban megtalálható (konyhaasztal, íróasztal teteje, stb.), és talán a játék legerősebb pontja is ez, a pályák felépítése.  Egymást különféle fegyverekkel szétlőni, miközben egy Hungry Hippos társasjáték közepén csattognak a műanyag vízilófejek egy teljesen egyedi élmény, amit nem sok más cím tud nyújtani. A grafika fejlődése fokozza ezt a hangulatot, de sajnos beárnyékolja az összképet az elég semmit nyújtó tartalom.

Egyjátékos mód szinte nem létezik a játékban, ami van, azt maximum egy tutorialnak mondanám, mert semmilyen tartalmat nem nyújt a játékos számára. Teljes mértékben érezhető, hogy minden fejlesztési munkát a multiplayer módba ültettek a Codemasterses srácok, de erről később. Nincs se karrier mód, se valami féle event amit végig tudnánk versenyezni, és úgy érezhetnénk, hogy elértünk valamit. Szimplán gyakorlásnak megfelelő körbe-körbe menni a pályákon, de semmi több.

A játék gerincét tehát a multiplayer adja. A progression rendszer nagyon ismerős lehet például az Overwatch szintlépős-ládanyitogatós megoldásából, amiből egyből leszűrhetjük, hogy nagyrészt cosmeticekért fog menni a szintlépés. 10-es szintig csak unranked, „Just For Fun” módban játszhatunk egy-egy meccset, amit a kiadás napján több-kevesebb sikerrel ki tudtam próbálni. Single race, battle és elimination meccsek voltak, amit időnként CPU játékosok töltöttek ki, hogy meglegyen a megfelelő létszám. Többször akadoztak a játékosok, ami elég bosszantó volt például egy célzott rakéta kilövésekor.

Sajnos a steamcharts.com által szolgáltatott adatok szerinti all-time peak, azaz a mindenkori legtöbb egyidejű játékosszám egy nagyon sovány 221 a PC-s változat esetében. Ez szerintem még azokat is refundra fogja késztetni, akik esetleg bizakodva vágtak bele a játékba a kiadás napján. Ezt az elméletemet az átlagos játékidő („Átlagos játék idő az elmúlt két hétben: 2 óra,10 perc”), ami véletlenül egybeesik a pénzvisszafizetés időkorlátjával tovább erősíti.

Sajnos nagyot csalódtam a széria mostani részében, amiben ugyan a valóságos és meseszerű grafika nagyon szépen keveredve egy ígéretes látványvilágot állított fel, de tartalmilag nagyon kevésnek bizonyult. A tartalomhoz mérten túlságosan magas az ár is, ezért én egy nagyobb akció esetén tudnám jó szívvel ajánlani a beszerzését. Aki inkább nosztalgiázna, annak inkább a legelső részt, vagy a V4-et ajánlom.