Max: The Curse of Brotherhood – Játékteszt

A Max: The Curse of Brotherhood még 2013-ban jelent meg, ráadásul a Nintendo berkein belül. (Wiiware, Nintendo DS). A gyönyörű látvánnyal, szerethető hősökkel és érdekes, egyedi, de gyökereiben azonos játékmenettel a platformer számos játékos szívébe lopta be magát. Nálunk Orte mondta el a véleményét, a nagy konzolos változatról, de a játék annyira jó, hogy nem bírtam ki, hogy ne dícsérjem én is. (Orte videó-bemutatójáért erre tessék.)

Számomra a Max egy különleges élmény volt és remek hangulatot varázsolt az ünnepekre. A játék egy Pixar minőségű animációval nyit, ahol megismerhetjük Maxet és öccsét, Felixet. A frusztrált nagytestvér a helyi google-n a Giggle-n keres megoldást arra, hogy megszabaduljon a bosszantó kistesótól. Talál is egy érdekes ráovlasást, amit hangosan felmond magának. Ekkor azonban megnyílik egy portál a semmiből és egy óriási szőrős kéz magával ragadja Felixet. Nincs hát mit tenni, Max egyből utána ugrik, hogy kiszabadítsa.

Számos, egyre nehezebb fejezet követi a fent vázolt eseményeket, felsorakoztatva a platformer zsáner apraját és nagyját. Van itt az erdős, sivatagos, részektől kezdve a hegyes, vulkános pályákig minden, illetőleg néhány, önmagában is nagyon erős, teljesen egyedi megoldás, amit nem is lőnék le így előre. Ezek mellé érkezik a Magic Marker Pen, amit handheld módban, a Switch kijelzőjén tudunk használni. Az esetek többségében a toll pontosan követi ujjunk mozgását, ezáltal lényegesen könyebbé téve az irányítást. Persze lehetőség van az old school gombok használatára is, de azért számomra mégis a Touch Screen-en keresztüli vezérlés volt az igazi. Persze nem szabad elmenni amellett a tény mellett, hogy szokni kell ezt a fajta irányítást, illetőleg az én nagy kezem se elég ahhoz, hogy a konzol elengedése nélkül megoldjam a vezérlést. Ámbár szerencsére ez a tényező nem befolyásol nagyban semmit, csupán apró kényelmetlenség.

Összességében a Max egy nagyon jól sikerült játék lett. Bájos, izgalmas, azonban megvannak a maga hibái. A fejtörők nem túl bonyolultak, azonban néhány trial and error féle próbálkozás simán benne lesz a pakliban, az üldözéses jelenetek pedig külön izgalmakat csempésznek az ugrándozásba. Néhány helyen, főleg handheld módban képes belassulni (főleg a távoli kameraállásoknál), illetve néha a toll nem úgy működik az érintőképernyőn mint kellene, de ennél nagyobb hibákba nem futottam bele és ezek is egy patchel könnyen javíthatóak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki a Nintendo konzolján másra vágyna és kicsit pihentetné a vízvezetékszerelést.