Kategóriák: CikkekMobil tesztekPC tesztekPlayStation 4 tesztekPlayStation 5 tesztekSwitch tesztekXbox One tesztekXbox Series S tesztek és Xbox Series X tesztek

Maneater – Visszatekintő

A szebb napokat látott Killing Floor sorozat fejlesztői, a Tripwire Interactive 2021-ben új vizeket is megpróbáltak meghódítani, melynek eredménye egy nagyon bizarr témájú RPG lett, mely a mai napig nagyon pozitív értékeléseket gyűjt a vállalatnak. Ha teljesen objektívek akarunk lenni, a Maneater valójában sokkal közelebb áll egy RPG elemekkel meghintett 3D platformerhez, melynek fő játékmechanikája a gyűjtögetés és a látványos környezet felfedezése lesz. Az a kevés RPG-rendszer, amit találunk benne összességében felszerelésváltogatást jelent, cserébe viszont a látványvilág kárpótol a játék ezen oldalának sekélyessége miatt.

Bár a játék egy abszurd témákat boncolgató, morbid kaland, azért a fejlesztőknek sikerült némi mondanivalót beleönteniük. A játék egy dokumentumfilm-sorozat keretébe ágyazva meséli el, hogyan válik egy vadász, Scaly Pete célpontjává egy helyi bikacápa, miután Pete kamera előtt öli meg annak anyját. A játék során a cápát alakítva kell fejlődnünk és adaptálódnunk a vadászok, egyre halálosabb arzenáljához, amíg végül szembe szállhatunk Pete-tel. Közben pedig a Rick és Morty-ból ismerős Chris Parnell narrálja a cápa vadászokról készülő dokumentumfilmet.

Bár maga a játék látvány és téma tekintetében nagyon jónak tűnik, amennyire látványos mind a cápánk fejlődése, mind a környezet, a játékmenet sajnos pont annyira monoton lesz pár óra után. Többször is ugyan azoknak a helyszíneket kell újra és újra bejárnunk, és ugyanazoknak az egyszerű feladatokat elvégeznünk. Igen, rendkívül szórakoztató a gyanútlan strandolók levadászása, az első 2-3 alkalommal. Utána még a legérdekesebb feladatok elvégzése is monotonná válik. Főleg azért, mert a végcél egy egyszerű százszázalékos teljesítése az elérhető területeknek. Szerencsére a Maneater nem egy hosszú játék, így a rövid hosszát több játékmenetre elosztva talán még el is kerülhető ez a monotonná válás.

A játék harcrendszere két részre osztható, ugyanis nem csak a víz felszínén található vadászok és hajóik fognak veszélyt jelenteni ránk, hanem a vízalatti búvárok, illetve számos más vízalatti élőlény is (köztük jópár cápa boss is), akikkel le kell számolnunk az előrehaladásunk érdekében. A harcrendszer mondhatni fa ék egyszerűségű, és néhány perc alatt elsajátítható. Egy alaptámadásunk van, mely egy egyszerű harapásban nyilvánul meg, ezen felül tudunk egy kitérési mozdulatot használni, mely szintén fejlődik majd a játék során, továbbá kisebb termetű állatokat és embereket el is tudunk ragadni magunkkal. A harcrendszer legnagyobb gyengeségét az adja, hogy kellő szint elérése mellett bármelyik harc teljesíthető úgy, hogy a harapás gomb eszeveszett nyomkodása mellett a cápánk össze vissza pattog a célpontját lekövetve. És talán ez az egyik legszembetűnőbb jank része a játéknak. Mikor csupán A-ból B-be kell eljutnunk akkor a cápa mozgása látványos és természetes, pont, mint amilyennek elvárnánk. Ezzel szemben, amint egy másik ragadozóval kerülünk szembe és elkezdődik egy komolyabb harc, olyan, mint egy eszét vesztette, őrült orkánná változna. Lehet, hogy csak én érzem így, de a harcok során teljesen elvesztem az irányérzékem, és csak az ellenfél életerősávjának az eltűnését várom, amikoris 1-2 harapással az áldozatunk maradékát eltűntethetem és mehetek tovább a következő célfelé.

A Maneater egy látványos, kicsit furcsán összerakott játék, mely remek szórakozást nyújthat egy pár órára, és megmutatja, hogy a Tripwire Interactive nagyon is tud alkotni, ha akar. Bár kicsit zavaros tud lenni a harcrendszer kiforratlanságának köszönhetően, de már csak a szokatlan főszereplő miatt ez valószínűleg nem fok sokakat eltántorítani a kipróbálásától.