Luna Abyss – játékteszt

Ha vennénk a DOOM játékok, a Bioshock széria és a Returnal legjobb elemeit, behelyeznénk őket egy omladozó ipartelepre, rengeteg piros lámpával, akkor pontosan a Luna Abysst kapnánk eredményül. A Kwalee Labs által fejlesztett FPS shooter egy percig sem próbálja rejtegetni az inspirációit, de minden egyes elem, amit máshonnan emel egy egyedi, saját ötlettel van társítva. A saját, atmoszférikus és szándékosan nyomasztó hangulat lebilincselő élménnyé ötvözi a jól bevált átemelt és az új mechanikákat. Az eredmény helyenként ismerősnek hat, az összkép mégis meglepően eredetinek érződik, és olyan identitást teremt, amelyre valószínűleg sokáig emlékezni fogunk.

A játék során egy Fawkes nevű karakter lesz a főszereplőnk, aki Wardeneknek nevezett szintetikus testeket száll meg, amelyeket az „All Father” által irányított börtönkomplexum mélyén találunk. A küldetésünk lényegében kényszermunkák elvégzése lesz, melyekkel a Fawkesra kiszabott büntetés hosszát csökkenthetjük. Ez a felfedezésnek egy furcsa, sötét melléktónust biztosít majd. A játék remekül használja a Warden koncepciót a környezet általi mesélésre, ugyanis a komplexum mélyén rengeteg Warden maradványait találjuk majd, aláfestve a helyzetünk komolyságát, és árnyalva a következményét annak, ha nem járunk sikerrel a büntetésünk lenullázásának.

A prezentáció, a világépítés és a főellenfelek elleni harcok érezhetően sokat merít a Destinyből, különösen a pályák felépítése és az ellenségek olvasható sziluettjei és mozgása terén. A leszállás során bőséges platformozás vár ránk, de amint elkezdődik a harc, a Luna Abyss nagyon gyorsan magával tudja ragadni az embert. Az összecsapások során ellenfeleink a Returnalhoz hasonló, sűrű neon lövedéktengert zúdítanak ránk, szűk, komor szobákban. Ez a harcmodor folyamatos mozgást, éberséget és gyors reflexeket követelnek majd tőlünk.