Ritkán találkozunk olyan játékkal, mint a Dreadline Express, amely már az első pillanatokban egy különös, nehezen megfogható ismerősséget áraszt magából. ’90-es években születettekhez hasonlóan gyermekkorom egyik meghatározó rajzfilmsorozata, a Bátor, a gyáva kutya számtalanszor eszembe jutott a Dreadline Express közben, a mindkettőben központi szerepet kapó abszurditás és a mélyben meghúzódó egzisztenciális rettegés miatt. Míg Bátor egy, a külvilágtól elszigetelt házban éli mindennapjait, addig a Dreadline Express főhőse egy olyan vonaton találja magát, amely mintha kívül esne az idő és a tér megszokott törvényein.
A hasonlóság nem csupán a hangulatban érhető tetten, hanem a karakterek megjelenésében és gondolkodásmódjában is. A játék során végig ott motoszkált az érzés, hogy valami olyasmit sikerült a fejlesztőknek megfognia, amivel régen már találkoztam, mégis ez az érzés egy egészen új formában tért vissza a Dreadline Express során. A játék azonban ennél jóval többet kínál: egy különleges kártyarendszerre épülő, pszichológiai horrorélményt, amelyben minden beszélgetés és apró felfedezés közelebb visz minket az igazsághoz.
A játékot az egyszemélyes fejlesztőként dolgozó David Konecny készítette, a kiadásért pedig a Shoreline Games felelt. A Dreadline Express már a megjelenése előtt, Game Access konferencián elnyerte a Legjobb játékmenetnek járó díjat, hozzáteszem, teljesen jogosan.
A történet viszonylag egyszerűen indul: egy vonaton térünk magunkhoz, miközben fogalmunk sincs arról, kik vagyunk, és hogyan kerültünk erre a különös szerelvényre. A játék arra ösztönöz minket, hogy alaposan megvizsgáljuk a környezetünket, és megpróbáljuk összerakni a történet hiányzó darabjait. Hamarosan egy különös, tarot kártyára emlékeztető lap is a kezünkbe kerül, amely a teljes játékmenet egyik legfontosabb elemévé válik.
Az út során sorra megismerjük utastársainkat is. Ott van például Garret, akit gyanús üvegek vesznek körül, a rendkívül érzékeny Euler, a békésen kötögető idős hölgy, Agnes, a kislány Maisie, a rejtélyes Jacob, valamint a kalauz. És persze valaki, aki a szerelvény végében vár ránk.
A vonat körül vörös, idegen égbolt terül el, a távolban pedig kopár fák és különös csápok tűnnek fel. Már a környezet is egyértelművé teszi, hogy nem egy hagyományos vonaton ülünk. Ahogy felfedezzük a kocsikat, beszélgetünk az utasokkal, és egyre több kártyát gyűjtünk össze, a komor kalauz pedig végül elárulja, hogy mi vagyunk a hóhér, a vonat pedig áldozatokat követel. Eddig véletlenszerűen választották ki, kinek kell meghalnia, mostantól azonban a döntés a mi kezünkbe kerül. Ezzel kezdődik a Dreadline Express története.
A Dreadline Express pszichológiai horror, így szerencsére hagyományos, olcsó ijesztgetésre vagy hirtelen felbukkanó szörnyekre nem kell számítanunk. A játék egészen más eszközökkel próbál nyugtalanságot kelteni bennünk. A félelem forrása az emberi létezés jelentéktelenségének érzése, az emlékek nélküli élet gondolata, a veszteség és a bizonytalan jövő. Nem tudjuk, hol vagyunk, mi vár ránk, és valójában milyen emberek vesznek körül minket. Ez a folyamatos bizonytalanság sokkal hatásosabb, mint bármilyen olcsó ijesztgetés.
A különleges, kártyaalapú rendszer tovább mélyíti az élményt, ráadásul a történet alakulása is eltérhet attól függően, hogyan használjuk a megszerzett lapokat. A környezetünk megvizsgálásával, a különböző interaktív tárgyak felfedezésével és az utasokkal folytatott beszélgetésekkel újabb kártyákra tehetünk szert. Bizonyos párbeszéd lehetőségek további lapokat oldanak fel, más esetekben pedig a már meglévő kártyáink segítségével csalhatunk ki újabb információkat a szereplőkből. Sőt, egyes lapokat össze is kombinálhatunk, így további lehetőségeket és történeti részleteket fedezhetünk fel.
Főhősünk valójában Samuel Mather, egy patikus, ám a többi utas erről mit sem tud. Amint megszerezzük a megfelelő kártyát, bemutatkozhatunk nekik, és új párbeszéd lehetőségeket nyithatunk meg. Ha például az Apothecary és az Executioner lapokat kombináljuk, felfedhetjük előttük, hogy valójában mi döntünk a sorsukról. Az ilyen döntéseknek azonban következményei is vannak: a kártyák használata befolyásolja, hogyan viszonyulnak hozzánk az utasok. Egyesek közelebb kerülhetnek hozzánk, míg mások kifejezetten ellenszenvessé válhatnak irányunkba.
A játékba szinkron nem került, így minden párbeszédet szöveges formában olvashatunk végig. Emiatt különösen fontos, hogy odafigyeljünk a szereplők mondandójára, és alaposan átgondoljuk, melyik kártyával nyithatunk meg újabb információkat. A kalauz közelében egy külön táblát is találunk, amelyen keresztül szinte minden lapot részletesebben megvizsgálhatunk, így még többet tudhatunk meg a vonatról és az azt körülvevő világról.
Bár a Dreadline Express viszonylag rövid játék, és alapvetően horrorélményként határozható meg, meglepően kellemes hangulat tud kialakulni, amint jobban megismerjük a kocsikat és az utasokat. A karakterek jól megírtak. mindegyikük külön egyéniségnek érződik, szokatlan külsejük mögött pedig olyan személyes történetek húzódnak meg, amelyek megismerése is egy élmény lesz.
A látványvilág sokat hozzátesz ehhez az érzéshez. A PS1-korszakot idéző grafika és a pixeles arcok kezdetben kifejezetten nyugtalanítóvá teszik a karaktereket. A vonat belsejét mély árnyékok uralják, amelyeket csak a sárga lámpások meleg fénye tör meg. A szűk folyosók és a bezárt terek klausztrofób hangulatot teremtenek, a vörös égbolt és a szerelvényen túli táj pedig folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy itt már a valóság megszokott szabályai sem feltétlenül érvényesek.
Különös említést érdemel a kártya albumunk kialakítása. Minden kategória saját színt kap, az átlátható elrendezésnek köszönhetően pedig akkor sem nehéz eligazodnunk benne, amikor már rengeteg lapot gyűjtöttünk össze. A kártyák ráadásul nem csupán a továbbjutást szolgálják, hanem a játék identitásának szerves részét képezik. Segítségükkel fokozatosan ismerhetjük meg a szereplőket, és apránként rakhatjuk össze a történet töredékeit.
A Dreadline Express egy igazi kis indie gyöngyszem, amelynek legnagyobb erőssége a különleges kártyaalapú játékmenete, a markáns atmoszféra amit gondosan felépít és fenntart, valamint egy olyan történet, amely mindenféle látványos külsőség és szinkronmunka nélkül is remekül mesél el.
Bújj egy gyönyörű németjuhász bőrébe, és tapasztald meg, milyen egy kutya szaglásával szemlélni a világot!
Építsd ki a tökéletes szállítási láncot, majd dőlj hátra és gyönyörködj alkotásodban (amíg valami elkerülhetetlenül…
Rakj rendet egy, a feje tetejére forgatott biolaborban a Quarantine Lab Sort-ban!
Ugorj be egy Anime stílusú, Nier játékok inspirálta roguelike akció RPG-be, mely végigjátszásához nincs szükség…
A Demons’ Night Fever egy új, sötét humorú, még extrább megközelítése stratégiai RPG műfajnak a…