Layers of Fear 2 – Játékteszt

A Layers Of Fear első része egy elég ikonikus horror játék volt. A történet a mesterművünk elkészítésére épült, és karakterünk elmeállapotának romlásáról. Mindezt egy nagyon atmoszférikus kastélyban élhetjük át tökéletesen illeszkedő hangmunkával megtámogatva. Nem volt túl hosszú játék, de az idejét legalább tartalmasan töltötte ki. A folytatásnak valószínűleg a legnagyobb bélyege az, hogy méltó legyen az első részhez.

A területek nagyrészt képzeletbeli rendezőnk utasításával járhatók be: kréta vonalak a földön, fabábukkal beállított jelenetek, stb. Ez tényleg olyan érzést kelt, mint egy valós forgatáson történhetne, és ez talán a legerősebb eleme a játéknak. A fények és hangok hatásai folyamatosan éberen tartanak minket, és ugyan előfordulnak benne jumpscarek, azok inkább a játék keltette kellemetlen érzést próbálja fenntartani. Van benne egy szörny, ami elől időnként menekülnünk kell, de valahogy egyáltalán nem mondanám félelmetesnek. Szerencsére nem vitték túlzásba, így néhány „fuss-csukd be az ajtót-fuss tovább” szekción kívül többet nem találkozunk vele.

Ki kell mondanom viszont, hogy a játék alatt a cím ellenére nem éreztem „félelmet”. Inkább csak egy furcsa, kellemetlen érzésnek mondanám gyakori „ez mi a franc?” kérdések között. Volt egy-két jumpscare, ami teljesen váratlanul ért és ezért jár a pont a játéknak, de a „félelmetes” részek között egyszerűen annyi idő telik el, hogy az a feszültség, amit gerjeszt teljesen elveszlik a következő jelenetig. A tény, hogy van olyan alkalom, hogy egy fél órán belül legalább 4 különböző helyen át menekülünk elveszi a figyelmünket arról, aminek ijesztőnek kellene lennie. Valahogy nincs mögötte az az erős történeti szál, ami egybe tartaná azt a maszlagot, ami gyakran elénk tárul. Ez az első alkalommal még esetleg ijesztő lehet, de mivel többször is megtörténik, már elveszti a varázsát.