Giana Sisters: Dream Runners – Játékteszt

A kompetitív helyi multiplayer játékok mindig jó szórakozást képesek nyújtani, de ebben az esetben ez nem teljesen állja meg a helyét.

A Speedrunners-höz hasonlóan a Giana Sisters: Dream Runners-ben is 4 fővel, fej fej mellett kell végigszaladnunk a pályán miközben arra törekszünk, hogy mi legyünk a legelsők és kiszúrjunk a többivel.

Ez mind szép és jó, de sajnos a kivitelezés nem sikerült olyanra, mint ami a stílustól elvárható lenne. Számomra nagyon zavaró a kameraállás, ahhoz képest, amennyire gyors a játék és amilyen sok minden történik a képernyőn egyszerre. A játék során több, nagyon színes világban futunk karaktereinkkel, ahol gyémántokat és power-upokat szedünk fel, olyan pályákon, amik egyszerre akarnak platformer és verseny pályák lenni, de egyszerűen a kivitelezése miatt ez lehetetlen. Elvárja a játék, hogy csapdákon ugráljunk át, és közben szedjünk fel dolgokat, miközben a kameraállás nem teszi lehetővé, hogy normálisan lássuk azt, merre is haladunk.

Ezekhez pluszban hozzátesz az, hogy semmi értelmét nem láttam a felvehető tárgyaknak. Talán a madaras volt az, ami esetleg használható lehet, de egy ilyen játékban szerintem ez nem megengedhető. Ha bestunnolnak minket, akkor a lelassulunk, de ennek sem igazán éreztem a súlyát. Nem érzékelhető az a faktor, hogy mivel nem voltam elég ügyes, így én hátrányba kerültem az ellenfeleimhez képest. Lehetőségünk van „dash”-re, ami nagyon gyorsan előre lök minket, de mivel futás közben sem tudjuk rendesen meghatározni, hogy hol vagyunk és hova érkezünk, ez lényegében az öngyilkosság gombját jelenti.

Nagyon jó koncepciója lenne a játéknak, de a kivitelezésnél sajnos elcsúszott. Az előző részekhez képest számomra elég nagy csalódás volt a játék.

Értékelés: 4/10