Mighty Gunvolt – Játékteszt

S érkezett a hír, hogy a pixelforradalom hullámhegye besöpri hozzánk az Azure Striker farvizén a Mighty Gunvolt nevezetű kreálmányt, és örvendeztem vala. Majd nem sokkal később…

Na igen, retroőrület ide, pixel remekművek oda, van egy kis kockázat a fent leírt műfajban. A ’80-as évek játékai még őszintén lehettek bűnrosszak vagy épp zseniálisak, mivel úttörőként nem volt mit számon kérni rajtuk. Most azonban egy olyan mértékű játékdömpingben kell megfelelni az aktuális trendnek, a hardveres és szoftveres környezetnek – és mindezek mellett el kell tudni számolni a hősi múlttal, hogy hibázni konkrétan tilos.

Ha kijelentjük azt a tényt, hogy az Azure Striker a 16 bites konzolok emlőin nevelkedőket célozta meg, akkor a Mighty Gunvolt egyértelműen még mélyebbre ereszti karmait és 8 bitre mond all-int. 

Ahogyan elindítottam a játékot, már odáig voltam a tökéletes zenétől, a Megaman-grafikától és a klasszik NES betűtípustól, a régen megszokott szövegezésbeli döccenőkkel együtt. Alig vártam, hogy önfeledten ugrándozhassak a három játszható karakter egyikével, kíméletlenül szórva a halált, ahogy azt ötévesen tettem Master Systemen vagy NES-en.

Ééés eddig tartott a lelkesedés, mert ugyanis:
-a pályák egysíkúak és pofonegyszerűek
-az ellenfelek statikusak és ijesztően unalmasak
-ezek után szerencsére, de a játékélmény miatt inkább sajnos, rendkívül kevés van belőlük

A Boss harcok sokkal ötletesebbre sikerültek, és amellett, hogy tényleg szemet gyönyörködtetőek, jó nehezek is. Aki látott már videojátékot, annak az egyetlen, viszont frusztrálóan számos haláleset forrása lesz minden pályavégi főcsata, mely minimálisan sincs összehangban a felvezető részek bágyadtságával.

Egy darab játékórával két karakterrel vittem végig a Mighty Gunvoltot, a másodikkal főleg azért, hátha találok benne egy olyan mozzanatot, ami miatt ötnél több pontot adhatok rá. Nem találtam, igazából a címben szereplő sráccal ér bármit is a kaland.

Természetesen lehet azzal érvelni, hogy az Azure Striker megvásárlásával ingyen kapjuk a címet meg az ajándék lóval, de én úgy vagyok vele, hogy attól, hogy valami ajándék, még nem kell ennyire rossznak lennie, a fehér sportzoknikat kivéve.

Értékelés: 5/10