GOOSEBUMPS: TERROR IN LITTLE CREEK – JÁTÉKTESZT

A Libabőr univerzum számos filmes és videójátékos formában képviseltette már magát, amelyek legtöbbjét jómagam úgy habzsoltam, mint gyerekként a fagylatot (most szigorú diétán élek 😀 ). Mondanom sem kell, hogy egyből lecsaptam a lehetőségre, amikor kiderült, hogy én tesztelhetem a legújabb virtuális alkotást. Be is kuckóztam egy forró tea társaságában a szobámba, és egy teljes nap alatt végére is értem ennek a nagyszerű kalandnak, Te pedig kedves olvasó most VIP páholyból tapasztalhatod meg az élményeimet. A játékban szereplő, helysznként szolgáló Little Creeket beborító rettegés ismét csak rávilágít arra, hogy a Libabőr világában a látszólag álmos kisvárosok mélyén hatalmas lidércnyomások szunnyadnak. A Libabőr ezen új üdvöskéje, a PHL Collective műhelyében formát öltő és a GameMill Entertainment gondozásában napvilágot látó kalandjáték 2025. augusztus 29-én érkezett meg, hogy új fejezetet nyisson a hátborzongató mesék iránt rajongó emberek életében. R. L. Stine népszerű ifjúsági rémtörténetei már korábban is ihletet adtak különféle videojáték-adaptációknak, ám azok többnyire a point-and-click rejtvények szűkös tereibe vagy a mobilos feldolgozások kötöttségeibe szorultak. Ezen legújabb megvalósítás azonban végre kitárja a kaput a szabad, lélegző kaland előtt: a játékos immár saját lépteinek ritmusában kóborolhat a félhomályba burkolózó utcákon, osonhat el a nesztelenül ólálkodó szörnyetegek mellett, és fejtörőit nem kényszerűségből, hanem élvezettel oldhatja meg.

A történet középpontjában Sloane Spencer és három hűséges barátja áll, akik egy titokzatos, az egész városra kiterjedő kijárási tilalom éjszakáján merészkednek az utcára – olyasvalami ellen hozták ezt a rendeletet, amit senki sem tud pontosan megnevezni. Bár mindegyiküknek van mit kockáztatnia, a fiatalos kíváncsiság és a csínytevés iránti olthatatlan vágy mégis a városi könyvtár félhomályába sodorja őket. Itt találkoznak az enigmába burkolózó könyvtárossal, s hamarosan olyan nyomokra bukkannak, amelyek valami baljós, a felszín alatt lappangó esemény közeledtét sejtetik. Little Creek mindennapjait – köztük a méltán népszerű Bandák Csatáját – különös, szörnyeket emlegető pletykák árnyékolják be, és ahogy a rejtély hálója egyre szorosabbra fonódik, a négyes óhatatlanul is mélyebbre merül ebben a bizarr világban. Sloane felfedez egy könyvet, amely a szörnyek mibenlétéről szól, s ettől a pillanattól kezdve elmosódik a határ a városi mendemondák és a kézzelfogható valóság között. A cselekmény könnyed, mégis bőségesen átszőtt utalásokkal a klasszikus Goosebumps-történetekre, így egyszerre szól a nosztalgiára éhes régi rajongókhoz és az új generáció kalandra éhes játékosaihoz.

A Terror in Little Creek narratívája meglepően magával ragadó, különösen egy fiataloknak szánt játékhoz mérten. A jól ismert Libabőr-fordulatok játékos humorrá oldódnak, miközben a játékos útját színes városlakók kísérik: a bölcs, megértő könyvtáros, a szabálykövető rendőr, és még jó néhány különc figura, akik mind-mind egy falatnyi ízt, hangulatot és olykor fontos útmutatást csempésznek a történet szövetébe. A felfedezés öröme minden sarkon tetten érhető: eldugott szobák, titkos feljegyzések és apró gyűjthető emléktárgyak hívogatják a szemfüles kalandorokat, hogy a látható felszín mögé pillantsanak. Ezek a finoman elrejtett részletek teszik élővé és lélegzővé a várost, s erősítik meg a játék központi gondolatát – a kaland és a felfedezés tiszta, gyermeki örömét – anélkül, hogy túlzottan nyomasztóvá válnának a fiatalabb közönség számára.

A játékmenet lényege a városka központjának szabad bejárása, valamint azoknak a jellegzetes helyszíneknek – a mozi félhomályától a könyvtár csendes folyosóiig – a felkeresése, amelyek a cselekmény előrehaladásához nélkülözhetetlenek. Sloane hűséges társa egy egyszerűnek tűnő, ám annál sokoldalúbb csúzli, amely nem csupán a figyelemelterelés eszköze, hanem a környezet rejtett mechanizmusainak kulcsa is: forgó szélkakasokat indíthatunk vele mozgásba, titkos kapcsolókat aktiválhatunk, vagy épp a zsákmányt cipelő gnómokat kényszeríthetjük megadásra. A különféle lőszerfajták – a zajkeltőktől a füstfelhőt eresztő golyókig – színesítik a játékmenetet, miközben a rendszer kellően elnéző marad ahhoz, hogy a fiatalabb játékosok is magabiztosan kiismerjék magukat. A városban elszórtan fellelhető kristálygömbök titokzatos tanácsokkal kísérik a kalandozót, míg a régi írógépek a haladás biztonságos megőrzését garantálják – mindezt úgy, hogy az automatikus mentésnek hála a játék sosem válik a frusztráció melegágyává. A játékmenet egészében a kísérletezőkedv bátorítása dominál; a tervezés világosan jelzi, hogy itt nem a hibák szigorú megtorlása, hanem a felfedezés öröme áll a középpontban.

A Terror in Little Creek látványvilága bájos egyensúlyt teremt a rajzfilmszerű kedvesség és a finoman hátborzongató atmoszféra között. A szereplők élénk, kifejező mozdulatokkal kelnek életre, a szörnyek pedig épp annyi karaktert kapnak, hogy egyszerre legyenek fenyegetők és mégis gyermekbarát módon szelídek. A város, bár kijárási tilalom fojtogatja, mégis vibrál az élettől: a lámpások fénye, az árnyékok játéka és a ködös utcák mind egy olyan atmoszférát rajzolnak ki, amely borzongató anélkül, hogy valódi horrorba fordulna.

A hangzásvilág finoman fonódik össze ezzel a látványos kerettel. A csúzli pattogó effekjei határozottan szólalnak meg, az üldözések alatt feszültséggel teli dallamok kísérik a játékost, míg a hosszú, kitartott csendek lehetőséget adnak a Libabőrre oly jellemző baljós hangulat elmélyülésére. A szinkronszínészi munka külön dicséretet érdemel: Morgan Taylor Sloane alakításába egyszerre sző bátor elszántságot és emberi törékenységet, életre keltve a karakter legbelsőbb érzelmi rezdüléseit.