Sokat elárul rólunk, hogyan játszunk egy játékkal. Apró döntések, ösztönös reakciók, szinte észrevétlen szokások mind ott lapulnak minden egyes végigjátszás mögött. Mindenkinek megvannak a maga szokásai: felhalmozzuk a tárgyakat „majd jó lesz valamire” alapon, minden NPC-vel addig beszélünk, amíg azok teljesen kifogynak a mondanivalóból, és persze vannak, akik csak a fő történet szálat követve félre sem néznek, befejezik azt és leteszik a játékot. A Flightyfelon Games Inc. játéka, a FREERIDE pontosan erre az emberi oldalra épít, és egy különös ötlettel csavar rajta egyet: játék folyamatosan figyeli a viselkedésünket, majd a végén egy személyiségtípust határoz meg számunkra az alapján, hogy miket csináltunk a játék során.
A koncepció első hallásra nagyon érdekesen hangzik: egy RPG, ami nemcsak történetet mesél, hanem visszajelzést is ad a játékstílusunkról, amire reflektálhatunk. A játék mindezt egy szürreális, szellemekkel teli világba csomagolja. A történetünk egy vonatállomáson kezdődik, ahol Proto, a főszereplőnk épp a titokzatos „Fate Train 001” érkezését várja. Nem sokkal később meg is érkezik a vonat, fedélzetén Princess Lepidával, aki a kalauz szerepét tölti be a vonaton. A vonatra felszállva kezdetét veszi Proto kalandja a szellemvilágba.
Ez a világ nem rideg vagy félelmetes, sokkal inkább különösen ismerős. A szellemek itt saját életet élnek, még ha furcsán is hangzik. Saját történeteik és természetesen a jól ismert szellemekkel kapcsolatos történeti elem a „befejezetlen ügyek” is szerepet kapnak majd az út során. Az út során Proto maga is kalauz szerepet ölt, miközben egyre mélyebben merül el ebben a különös világban, és próbálja megtalálni a saját szerepét benne.
A játék egyik legerősebb pontja kétségtelenül a karaktergárda. A FREERIDE tele van furcsa, szerethető figurákkal, akik ugyan nem feltétlenül mélyek vagy komplexek, mégis nagyon szerethetők. Például Albion, a Shakespeare-i szókinccsel beszélő idős madár például gyorsan az egyik személyes kedvencemé vált, de még azok a karakterek is érdekesek lesznek, akiknek kicsit több idő kell, hogy kibontakozzanak.
A történet egésze azonban kicsit üresnek, személytelennek hat, ami főként annak az oka, hogy hiteles személyiségtesztként akar működni. Ehhez azonban követelmény az, hogy ne befolyásoljon minket semmilyen irányba a döntések során, és hogy akadálytalanul tudja figyelni a viselkedésünket. A főszereplő, Proto is ezt a célt szolgálja, így az ő karaktere a játék egészében egy fehér vászon marad, amire a játék megpróbálja felfesteni a mi jellemünket az alapján, hogy hogy alakítjuk a kalandját.
Kicsit úgy érződhet, hogy a játék túl nagy hangsúlyt fektet a személyiségteszt oldalába, és nem eleget a játék oldalába. És hogy megéri-e ez a fajta fókusz? A FREERIDE minden apró döntést figyel: mit gyűjtünk be, mit dobunk ki, mennyi időt töltünk párbedészekkel, illetve felfedezéssel, hogyan viselkedünk az utasokkal és persze, hogy mennyire figyelünk oda rájuk. A végén a játék során tanúsított viselkedésünkből áll össze egy értékelés. Az ötlet működik, de nem feltétlenül úgy, ahogy elsőre várnánk. Az eredmények könnyen vitathatók, és a játék maga is jelzi, hogyha nem értünk egyet a kapott eredménnyel, akkor próbáljuk újra.
Ez a megközelítés némileg aláássa a személyiség teszt komolyságát, ugyanakkor rámutat arra, hogy talán nem is az a lényeg, hogy pontos képet alkosson rólunk egy játék, hanem inkább az, hogy elgondolkodjunk a játék során hozott döntéseinken, illetve a tetteinken és azok következményein.
A FREERIDE végső soron inkább személyiségteszt akar lenni, mint egy tényleges játék, ami a korai szakaszokban még egész jól működik is, azonban a későbbiek során ellaposítja az élményt. Ezt kárpótolja valamennyire, hogy a játékidő viszonylag rövid, elsőre a játék 3–4 óra alatt végigjátszható, az újra játszások ennél nyilván rövidebb időt fognak igénybe venni. A több befejezés, a rejtett tartalmak és a különböző személyiség teszt eredmények miatt a FREERIDE arra ösztönöz, hogy többször is visszatérjünk a szellemvilágba.
A FREERIDE nem hibátlan, és nem is minden ambícióját valósítja meg maradéktalanul. Mégis van valami különleges abban, amikor egy játék, nem csak szórakoztatni akar, hanem tükröt is tart elénk. Még akkor is, ha ez a tükör egy görbe tükör.
A Star Wrath egy többjátékos űrbeli extraction játék, amelyben megépítheted a saját hajódat, és intenzív…
Világsztárok, képregénylegendák és cosplay csodák: visszatér az MVM Budapest Comic Con!
Alkalmam nyílt kipróbálni a Movierooms - Cinema Management című játék alpha verzióját. Több technikai hiba…
A Philna Fantasy egy klasszikus pixel grafikát használó akció RPG, ahol nagy szerepet kap az…
A CONSCRIPT: Director’s Cut úgy ránt be a lövészárok poklába, hogy még a saját lélegzeted…
