Kategóriák: CikkekPC tesztek

Fellowship – Korai Hozzáférés betekintő

A Chief Rebel stúdió és az Arc Games együttműködéséből született Fellowship egy új világot próbál teremteni inkább vissza szeretné kalauzolni a játékosait a klasszikus MMO dungeon-ök végtelen körforgásába. Mindezt a leghosszabb időt igénylő – és sokak szerint feleslegesebb – rész kivágásával: a Fellowship lényege, hogy grind, farmolás és napi küldetések teljesítése nélkül haladhatunk előre az elérhető dungeon nehézségek között. A kérdés tehát adott: elég vonzó marad-e a közös kaland, ha mindent a tiszta dungeon élményre csupaszítanak le az instance-olt világokat teljesen kivágva?

A játék indításakor egyetlen dolog világos: itt nem te alkotod a hőst, csak kiválaszthatod kivel indulsz útnak, az elérhető lehetőségek közül. A klasszikus Tank–DPS–Healer szentháromság köré épített hősválaszték egyelőre kimondottan szűkös (főleg Tank és Healer fronton), de minden karakter saját stílussal és hangulattal bír. Az első lépéseket a Vidahlian Woodlands nevű területen, a Stronghold nevű központi bázison tesszük meg. Ez lesz az a hely, ahol a romok és a falak régmúlt csatákra emlékeztető bázisából a második otthonunk lesz a játék során.

A Fellowship látványvilága kifejezetten kellemes meglepetés: a modern World of Warcraft karikatúraszerű, mégis szerethető vizuális stílusát idézi, azt megszépítve és saját ízlése szerint alakítva, mégis színesen, részletgazdagon, anélkül, hogy elveszne a túlzott realizmusban. A Stronghold egy élő, lélegző központ tele árusokkal, mellékszereplőkkel, és persze a többi játékossal – bár a hősök alacsony száma miatt főleg harmincas ikrek találkozónak fog tűnni, főleg a kereskedők körüli terület.

A játék igazi élményét persze nem a Stronghold fogja szolgáltatni, hanem a dungeonök. Minden kaland egy külön kis világ: egyedi atmoszférával, több bejárható útvonallal, eltérő ellenféltípusokkal és jól eltalált ritmussal. A térképek tervezése az egyik legfontosabb funkció lesz, ahogy összehangoljuk az előrehaladásunkat a termek, csarnokok és erdei ösvények között. A narratíva egyelőre csak sejlik a háttérben, de már most érezni, hogy van egy remek alap, ami csak a komolyabb világépítésre vár.

A Fellowship játékmenete mindenki számára, aki megtapasztalta a World of Warcraft Mythic dungeonjeit olyan lesz, mint újra felülni a régi, jól megszokott biciklire. A mozdulatok ismerősek, a ritmus magától jön, a dungeonökön végigszáguldva pedig egyfajta kellemes nosztalgia lengi körül a játékot. A játékmenet a klasszikus MMO-formulát követi: választunk egy szerepet, kiválasztjuk a kívánt nehézséget és belépünk a várólistába, majd végig harcolunk az ellenfelek hordáján, legyőzzük a főellenséget és megkapjuk a zsákmányt. A Chief Rebel nem akarja újra feltalálni a kereket, csak tökéletesíti azt, és ezt a célt nem is titkolják.

Az újításaik a dungeonök struktúrájában rejlenek: a cél nem csupán a végső boss elérése, hanem a pálya bizonyos százalékának kitisztítása is, mielőtt a főellenség egyáltalán megidézhető lenne. A nehezebb módokon időkorlát is megjelenik (egyértelmű utalásként a WoW Mythic+ rendszerére), ami extra feszültséget és versenyérzetet hoz a takarításhoz.

Jelenleg három különböző játékmódból tudunk választani:

Quickplay, amely egy gyors és könnyed élmény, de nem jutalmaz igazán értékes felszereléssel;
Challenge, amely egyre nehezedő dungeon nehézségeket tesz elérhetővé, és fokozatosan egyre jobb jutalmakat vág hozzánk;
Eternal, a végső megmérettetés, ahol már csak a legkitartóbbak maradnak talpon és viszik haza a legértékesebb jutalmakat.

A fokozatosan nehezedő kihívások jól adagolt motivációt nyújtanak, miközben a boss mechanikák egyre komplexebbek, megkövetelve a csapatmunka finomhangolását.

A karakterfejlődést jelenleg egy egyszerű, de működő talentfa szolgálja, ahol a hősöket saját, külön-külön útvonalon terelhetjük előre. Bár még korlátozottak a lehetőségek, a Fellowship már most enged annyi kísérletezést, hogy minden játékos megtalálja a saját ritmusát.

A crafting-rendszer a klasszikus MMO-s mechanikákból merít, de RNG-alapú kombinációi miatt kiszámíthatatlan. A tárgyak fejleszthetők, be olvaszthatók, és nyolc szintig erősíthetők, mindez aranyért, amit dungeonök végigjátszásával és felesleges felszerelés lebontásával gyűjthetünk.

Az egyetlen valódi buktató az, hogy az aranyhoz jutás jelenleg kissé nehézkes. Mivel a zsákmány csak a dungeon teljesítése után jár, egy kieső játékos könnyen tönkre teheti az élményt és az előe haladásunkat is. Főleg az alkalmi játékosokat ez könnyen eltántoríthatja, így a Chief Rebel előtt álló egyik legfontosabb feladat a jutalmazási rendszer ezen hiányosságának megoldása lesz.

A fejlesztők MODA-nak, azaz Multiplayer Online Dungeon Adventure-nek nevezik a műfajt, amit megalkottak, és az a helyzet, hogy működik. A Fellowship valóban a legjobb MMO-élményeket desztillálja le: a csapatjátékot, a szerepkörökre épülő harcot, a zsákmányszerzést és a fokozatos fejlődést. Mindezt anélkül, hogy a végtelen grind vagy a napi feladatok monotóniája megfojtaná az élményt.

A Fellowship korai hozzáférésű formájában még nem tökéletes, de már most érezni benne azt a lelket, amit a klasszikus MMO-kból oly gyakran hiányolunk: a közösség és a csapatmunka örömét. Ha a Chief Rebel tovább finomítja a rendszereket, és hallgat a játékosaira, ez a „MODA” akár új irányt is mutathat a dungeon-műfaj jövőjének.