Kategóriák: CikkekPC tesztek

Earth vs Mars – betekintő

A Relic neve sokak számára egyet jelent a legizgalmasabb stratégiai élményekkel: a Dawn of War-sorozat nyers, adrenalindús valós idejű csatáitól kezdve mindazig, amit a stúdió a műfajban letett az asztalra, a Relic mindig is a hardcore játékosoknak készült, dinamikus RTS-ek mestereként élt az emberek fejében. Éppen ezért meglepő, az Earth vs. Mars, mint Relic project, ami egy körökre osztott stratégiai játék, amely teljesen eltér attól a hangulattól, amit tőlük megszoktunk. A váltás nemcsak merész, hanem kissé meghökkentő is, hiszen az új cím inkább idézi az Advance Wars, a Wargroove vagy a Tiny Metal könnyedebb, színesebb struktúráját, mint a Relic megszokott, komoly játékstílusát és súlyos világait. A játékmenet ismerős alapokra épít: gyalogság, tankok, tüzérség és helikopterek alkotják a két frakció gerincét, amelyeket parancsnokok vezetnek. Ők olyan karakterek, akik különleges képességeikkel meg tudják fordítani a csaták menetét, azonban azok használatához erőforrás-pontok megszerzésére lesz szükségünk.

A történetben az Earth frakció számára a pusztán erősebb katonák gondolata nem volt elég vonzó, így inkább megalkották a saját szuperkatonáikat. Az úgynevezett splicing rendszer lehetővé teszi, hogy önkéntesek DNS-ét állati génekkel kombináljuk, és így hibrid szuper harcosokat hozzunk létre. A legelső három állatfaj, ami rendelkezésünkre áll, az orrszarvú, a légy és a gepárd korán betekintést ad a rendszer meglepően mély és kiforrott kidolgozására. A fej, a karok, a lábak és egy jellegzetes anatómiai jegy, például szárnyak vagy farok bármilyen kombinációja teljes mértékben ránk van bízva. Így születhet meg az orrszarvú, amely egy légy gyorsaságával zümmög át az ellenséges vonalakon, hogy egyetlen suhintással átdobja ellenfelét egy másik irányítószámra, vagy a villámgyors gepárdtestű katona, aki savat köp a légy fejével. De akár megmaradhatunk a „tiszta vonalaknál” is, és teljesen egy állati képességre épülő harcosokat is gyárthatunk. A játék végstádiumában összesen tíz állatfaj érhető el splicingra, és ez, több típust keverve olyan rugalmasságot ad, amely alapjaiban különbözteti meg a Relic új címét a műfaj többi szereplőjétől.

A másik fontos újítás a képességek radikális előtérbe helyezése. A három parancsnok két-két speciális képességet választhat a csata előtt, de nem csak ők gazdálkodnak különleges erőkkel: számos földi és néhány marsi egység is rendelkezik aktiválható, erőforrások helyett egyszerű újra töltési időhöz kötött képességekkel. A tankok extra mozgást kapnak, a nehézgyalogság távolra is kilőhető bazookát használhat, a harci helikopterek pedig több célpontot elérő rakétazáporral képesek megtisztítani az eget. A földönkívüli erők sem maradnak le: a csészealjak elragadják és arrébb helyezik ellenfeleiket, míg a marsi aknavetők hatalmas területet fedő csapásokat zúdítanak a pályára. Ezek a képességek nem puszta extrák, hanem a csaták leglátványosabb részei lesznek, és stratégiai súlyuk már játék korai pályáin is érződni fog.

Az Earth vs. Mars hangvilága tudatosan idézi meg a retro UFO-filmek hangulatát. Pont olyan, mintha valami 1950-es évekbeli fiktív rádióadást hallgatnánk: furcsa frekvenciák, csilingelő lézerek és kissé fémes robbanások színesítik a csaták hangterét. A fegyverropogás ugyan hagy némi kívánnivalót maga után, de az összhatás mégis működik. A grafikai stílus ezzel összhangban egy szándékosan egyszerűbb, rajzfilmes világot teremt, élénk színekkel és hangsúlyos animációkkal. A robbanások és tűzhatások különösen látványosak, a lézertalálatok pedig élénk zöld villanásokat szórnak a harctérre. A repülő egységek vízbe zuhanva elsüllyednek, a földre csapódva pedig látványos roncsokat hagynak hátra. A hibrid katonák kreatív megjelenése ellenére, az animációik elmaradnak a többi egység dinamikájától: ők többnyire a saját oldalukról csapkodnak a levegőbe, ahelyett, hogy a műfaj más képviselőihez hasonlóan ténylegesen az ellenséges egységeket ütnék meg legalább némi valódi kontaktust imitálva. Talán technikai okok állnak a háttérben, de az eredmény így kissé butának hat, főleg a többi egységhez képest.

Mindezek ellenére az Earth vs. Mars egy érdekes projekt mely egy új, friss irányba nyújt betekintést és abba, hogy hogyan próbál a Relic befutni egy olyan műfajban is, ami még nekik is teljes újdonságot jelent. A frakciók közötti aszimmetria, a képességek hangsúlyos szerepe és a splicing rendszer megadják a kellő frissességet a jól ismert formulához.