Diablo III: Eternal Collection – Switch játékteszt

Nem titok, divat az újrahasznosítás, sajnos azonban csak a játékiparban. Azonban egy rossz szavunk nem lehet, amíg kedvenceink úgy térnek vissza, ahogy azt megérdemlik. A Diablo 3: Eternal Collection képes megmutatni, hogy a Blizzard üdvöskéje milyen szépen öregedett az elmúlt hat évben, s hogy hordozható formában is remekül megállja a helyét.

Azok kedvéért, akik még sose találkoztak se a névvel, se a sorozattal, újszülöttek, vagy csak nem rég másztak be a gamer-ek gyönyörű világába, netán eddig elzárkóztak a civilizációtól: a játékban egy démonvadászt alakítunk, s feladatunk, hogy a pokol legváltozatosabb szörnyetegeit mészároljuk halomra felső-nézetes szerepjátékos formában, egyre jobb felszerelést és képességeket szerezve. Mindehhez hozzájön egy sötét, gótikus, középkori világ, valamint kellemes, de nem túl izgalmas történet, amit akár a kanapéból, barátaink társaságában végig játszhatunk. (Esetemben párommal, romantikus hétvégi programként fürödve az alvilág ocsmányságainak testnedveiben).

Valószínűleg azonban akik a Switch verzióra vágynak, azoknak a nagy része már találkozott a programmal, így nekik nem kell bemutatni külön a játékot. Az Eternal Collection tartalmaz minden egyes kiegészítőt, karaktert, frissítést, amit a játék valaha átélt az elmúlt hat év alatt. Azonban most már lehetőségünk van az Adventure módot azonnal elindítani és nem kell előtte a történetet újra végig játszani, ha nem szeretnénk.

Röviden minden szép és jó, de akkor mire a nagy felhajtás? – kérdezhetné egyszeri olvasónk, mire érkezne a válasz: hordozhatóság. A Diablo 3 olyan jól működik a Nintendo kis masináján, hogy ilyenre portok tekintetében ritkán látunk példát. Legyen egy gyors szünet a munkában, vagy hosszabb etapok egy izzasztóbb kihívásnál a Diablo 3 remekül működik handheld módban.

A mozgás teljesen természetesen működik analógkarok használatával, csak úgy mint a PS4/xOne esetében, ráadásul saját magunk szabhatjuk testre az irányítást is, így egyáltalán nem lehet panaszunk a gombkiosztásra sem. Technikai téren pedig ugyanúgy remekel a játék, mint korábban PC-n vagy konzolokon. A játék stabil 60 fps-sel fut, még a legtelítettebb, többszáz szörnyet számláló összecsapások során, teszi ezt ráadásul folyamatosan, dokkolt és hordozható állapotban is, egy és két játékos esetében egyaránt.

Sajnos azonban a vizuális ráncfelvarrás elmaradt. A játék így is csodásan fest, pont úgy, ahogy egy 2012-ben megjelent felső-nézetes, fix kameraállású játéknak festenie kell. Handheld módban irtva a szörnyeket a játék 720p-s felbontással operál, ami főleg a sötétebb helyeken elég mosottassá teszi az élményt, ami elsőre talán fel se tűnik, azonban ha dokkolt üzemódból váltunk át és kelünk útra, már szembeötlő az eltérés.

Azonban ez az egyetlen hátrány, ami a Diablo 3 switch verziójának háza táját érheti. Önmagában a tény, hogy négy társunkkal játszhatunk karöltve ugyanazon a konzolon óriási pozitívum, hát még a hordozhatóság mellé. A harcok önmagukban is rendkívül izgalmasak és élvezetesek, mindezt többedmagunkkal átélve pedig fenomenális élményt tudnak teremteni. Ráadásul elég csak egy Joy-Con controller a játékhoz, így két teljes szettel már könnyen boldogulhatunk négyen is.

Összességében a Diablo 3: Eternal Collection azt hozta, amit ígért. A hamisíthatatlan Diablo 3 élményt, hordozható változatban, mindennel megpakolva. Switch-csel rendelkező rajongóknak kötelező darab, de az újak is bátran próbálgassák. Hibát találni benne nehéz, elnézni felette pedig rendkívül könnyű. Majdnem tökéletes port.