A műfaj ismerőinek már első pillantásra is ismerős lehet a Demons’ Night Fever látványvilága és ha valaki rögtön a Disgaea szériához hasonlítja, az még közelebb van a valósághoz: a játékot ugyanis a sorozat egykori alkotója, a ma már független fejlesztőként operáló Sohei Niikawa jegyzi. Ennek ellenére a játék már az első órákban világossá teszi, hogy a Demons’ Night Fever nem egyszerűen a Disgaea új köntösbe bújtatott változata. Sőt, különösen a játékmenet terén egészen más irányt képvisel: egyedi, ötletes és meglehetősen különc alkotásról van szó, amelyből szinte túlcsordul az őrültség.
A Demons’ Night Fever története elsőre egyszerűnek tűnik, ám hamar kiderül, hogy a készítők nem riadnak vissza a legbizarrabb ötletektől sem. A főszereplő „Giga Super Death”, aki lényegében maga az ördög, csak éppen egy aranyos, ám annál gonoszabb macska képében. Nem sok választotta el attól, hogy megölje Istent, ám a terve végül kudarcba fulladt, ő pedig egy csecsemő testében találta magát. Erre azonban előre felkészült, így aktiválta a Demons’ Night Fever nevű feltámasztási rituálét.
Ebbe a rituáléba végül a történet másik központi alakja, Killshiro Katanaka is belekeveredik. A húszas évei végén járó, mogorva és kiábrándult férfi egy etikátlan videojátékokkal foglalkozó vállalat alkalmazottjaként tengeti mindennapjait, és láthatóan semmi örömét nem leli az életében. Miután a Demons’ Night Fever szertartás következtében váratlanul elveszíti az eszméletét, Giga Super Death mellett ébred. A két különös figura végül egyezséget köt: közösen megölik Istent, miközben a lehető legtöbb gonoszságot követik el.
A történetvezetés egyik legjellegzetesebb vonása a szándékosan túlzó, bizarr humor (ha ez az intró alapján nem lett volna teljesen világos). A párbeszédek és a karakterek viselkedése sokszor annyira abszurd, hogy nehéz nem mosolyogni rajtuk, ugyanakkor ez a megközelítés korántsem lesz mindenki számára lesz szórakoztató.
A Demons’ Night Fever legizgalmasabb része egyértelműen a játékmenet és a harcrendszer. Az alapvető játékmenet során úgynevezett Peonokat gyűjtünk magunk köré, akik lényegében a különféle karakteregységeinket jelentik, majd különböző bűntetteket, azaz Misdeedeket hajtunk végre. Ezek között gyilkosság és emberrablás is szerepel, vagyis a játék egyáltalán nem próbálja megszelídíteni a sajátosan gonosz koncepcióját.

​A bűntettek végrehajtásával és az erőforrások összegyűjtésével Killshiro fokozatosan erősebbé válik, miközben Peonjainkat is fejleszthetjük, illetve új képességeket szerezhetünk. Ezek között helyezkedési előnyöket biztosító lehetőségek és egészen kegyetlen akciók is akadnak. Utóbbiak révén például elszívhatjuk alattvalóink életerejét, vagy akár meg is ölhetjük őket, amivel gyakorlatilag nagy sebzésre képes bombákká változtatjuk az egységeinket a harctéren.

A fejlődés és a küldetések teljesítése közben azonban az idővel is gazdálkodnunk kell. A játék naptárrendszere határidőket szab elénk, így csak meghatározott számú játékon belüli nap áll rendelkezésünkre, hogy fejlesszük Killshiro képességeit, megerősítsük Peonjainkat, és felkészüljünk a kötelező eseménycsatákra. Ez érdekes stratégiai réteget ad a rendszernek, hiszen folyamatosan mérlegelnünk kell, mire fordítjuk a rendelkezésünkre álló időt és erőforrásokat.

Az alapötlet kifejezetten érdekesnek bizonyult, bár hosszútávon a játék egy kicsit talán ismétlődővé válik. A Peonok kivégzése szintén meglepően szórakoztató, ráadásul később fel is támaszthatjuk őket, méghozzá jelentős tulajdonságbónuszokkal. A harcok éppen ezért sokkal izgalmasabbá válnak, amikor saját egységeinket is felhasználhatjuk a pusztítás érdekében. Az ebből kialakuló kaotikus helyzetek a játék legemlékezetesebb pillanatai közé tartoztak.

A Demons’ Night Fever egy rendkívül különc és szokatlan stratégiai szerepjáték, amely alaposan kiforgatja a műfajjal kapcsolatos elvárásainkat, és mer olyan dolgokat megtenni, amit manapság nagyon kevesen. Bár a látványvilág és az alkotó személye miatt könnyű lenne a Disgaeához hasonlítani, a játék egyértelműen saját utat jár. A játékmenet és a harcrendszer ígéretes, friss alapokra építkezik, még akkor is, ha a történet és a humor várhatóan erősen megosztja a közönséget.

Saját alattvalóink felrobbantása mindenesetre pokolian szórakoztató, és már önmagában is érdekes alapot ad a taktikai lehetőségeknek. A Demons’ Night Fever tehát korántsem egy újabb Disgaea, hanem egy sajátos, őrült ötletekkel teli alkotás, amelyre mindenképpen érdemes lesz odafigyelnünk.

Megosztás
Közzétette:
Shaxx

Legfrissebb bejegyzések

Terrible Lizards – bemutató

Juss be egy elhagyatott dínó parkba, és nyerj betekintést a sötét titokra, a, melyek alatta…

2026-11-10

The Transference – játékteszt

Ki kell jutnod a saját házadból, miközben mindenféle puzzle-t és fejtörőt kell megoldanod, és közben…

2026-11-09

Dumb Ways to Build – betekintő

A közismert, fülbemászó Dumb Ways to Die alapján készült kooperatív "friendslop" játék az év egyik…

2026-11-08

Golden Swirl – betekintő

A Golden Swirl egy egyszerű mechanikai változtatással teljesen más irányba tereli a roguelike pakliépítőket: kiveszi…

2026-11-08

Valheim – Megjelent az 1.0 frissítés

5 hosszú év után megjelent a Valheim 1.0 frissítése, mely olyan magasságokba emelte a játékot,…

2026-11-07