Az első Death Stranding egy rendkívül furcsa, viszont legalább annyira szórakoztató játék volt. Sokszor szinte ellenségesnek tűnt, tele szándékosan kényelmetlen vagy szokatlan megoldásokkal. Hideo Kojima egy posztapokaliptikus Amerikát álmodott meg, ahol Sam futár kalandját kellett túlélnünk a természet és a természetfeletti fenyegetések között, miközben nem volt kisebb a feladatunk, mint az Észak-Amerikai kontinens összekötése egy hálózatba. Bár a felszínen akciójátéknak tűnt, hordozott pár ilyen játékokban látott elemet, valójában azonban a fegyveres konfliktusok kerülése, a természetfeletti lények által generált feszültség és persze az utazás magánya dominált. A történet egyszerre volt komor és melodramatikus, a karakterek rejtélyesek, a világ pedig nyomasztóan gyönyörű. Felépítése megjelenésekor nagyon megosztotta a közönséget. Ugyan sokan voltak, akik rajongtak érte, rengetegen összetévesztették egy akciójátékkal és emiatt csalódással tapasztalták azt, hogy itt biza az erőszak nem fog eredményre vezetni.
A Death Stranding 2 – On the Beach első pillantásra valóban egy klasszikus értelemben vett folytatásnak tűnik. Tovább csiszolja a meglévő alapokat, bővíti a rendszereket és bedob minket egy teljesen új környezetbe. Ahogy azonban haladunk előre, egyre világosabbá válik, hogy sokkal többről van szó. A játék mélyebb, gazdagabb és merészebb, miközben folyamatosan reflektál az első részre.
A történet tizenegy hónappal az első rész eseményei után játszódik. Sam visszavonult, és látszólag nyugodt életet él, ám ez az állapot nem tart sokáig. Fragile hamarosan új küldetéssel keresi meg: a királis hálózat kiterjesztésével, ezúttal Mexikó irányába. A nyitány hosszabb bevezetőként szolgál (ahogy azt már Kojimától megszokhattuk), ahol a játék a sztori felvezetése mellett újra megtanítja az alapokat, mint a mozgást, a csomagok rendezését, az egyensúlyozást és persze a terep kezelését, miközben finoman visszahozza az első rész hangulatát is.
Az igazi játék azonban Ausztráliában kezdődik. Ez a hatalmas játéktér sokkal változatosabb és ambiciózusabb, mint az első rész világa: sivatagok, erdők, hófödte hegyek és különös, kátrányszerű képződmények váltják egymást. A terep továbbra is kulcsszerepet játszik, de a mozgás kevésbé büntet, mint korábban. Sam stabilabb, kevesebbet botlik, cserébe viszont a szállított rakomány sokkal sérülékenyebb lett, így nehezebb ugyan hibát véteni, de miden hibának súlyosabb következményei lesznek. Ez a változás inkább érződik finomhangolásnak, mely csökkenti ugyan a frusztráció faktort, de kellő mértékben meghagyja a kihívást.
A játékmenet alappillérei nem változtak: különböző csomópontokat kell bekötnünk a királis hálózatba miközben csomagokat szállítunk, és az első játékban is gyűjtött „like”-ok révén fejlesztjük a kapcsolataink. Ami viszont jelentősen átalakult, az a tempó és a rugalmasság. A járművek sokkal hamarabb elérhetők, az azokat támogató infrastruktúra, mint az utak, hidak és a monorail rendszer is gyorsabban felépíthetők. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy a játék elejétől kezdve a klasszikus, lassú és megfontolt gyaloglást használjuk, vagy rögtön belekezdünk a logisztikai rendszerünk optimalizálásába, gyors szállítási útvonalakat kialakításával.
A közösségi rendszer szintén visszatér, kibővítve. A más játékosok által elhelyezett létrák, hidak és járművek megjelennek a világunkban, valamint azok az eszközök, amiket mi hátra hagyunk szintén hozzájárulnak a közös infrastruktúrához. Ez a láthatatlan együttműködés továbbra is az élmény legegyedibb és legerősebb eleme, és még inkább erősíti a játék központi „kapcsolódás” témáját.
A harcrendszer is jelentős változásokon ment keresztül. Bár továbbra sem kötelező, a folytatásban egy sokkal kiforrottabb rendszert kapunk, ami több fegyvert és egyéb taktikai lehetőséget jelent a gyakorlatban. Mindezt új ellenféltípusok, például ghost mechek tarkítják. A rendszer azonban továbbra is rugalmas. Viszont az, hogy mennyire megyünk bele a harcokba, vagy kerüljük el őket továbbra is teljes mértékben ránk van bízva.
Sam karakterfejlődése több rétegben zajlik: a klasszikus szintlépés mellett a képességeink passzívan is fejlődnek a felszereléseink pedig szabadon változtatható fejlesztéseket is kapnak. Emellett a virtuális tréning szobák is visszatérnek, melyek egyszerre szolgálnak gyakorlóteremként és az új képességek bemutató szobájaként.
Narratív szempontból a legnagyobb változás a karakterfókusz elmozdulása lesz: míg az első rész kimondottan Sam magányos utazása volt, addig a folytatás sokkal inkább egy közösségi történet. Az új és visszatérő karakterek, mint Fragile, Tomorrow és Rainy mind saját háttértörténeteket kapnak és fontos szerepet fognak betölteni az utazás során. A dinamika családiasabb, ami nagyon megváltoztatja a hangulatot, de mindenképp a pozitív irányba.
Technikai szempontból a játék PC portja lenyűgöző lett. A Decima motor itt teljes pompájában ragyog, részletgazdag környezetekkel és ami még fontosabb, stabil teljesítménnyel. A látványvilág gyönyörű, és az, hogy ez a játék képes stabil 45 FPS-el futni egy Steam decken, úgy, hogy a látványvilágot sem kell az élvezhetetlenség határáig eltorzítanunk.
Ha épp gamer egér vásárlás előtt állsz és prémium minőséget keresel kedvező áron, akkor vess…
A World of Warships: Legends megérkezik PC-re is, és a nagy frissítés mellett egy újabb…
A Grime 2 jó folytatáshoz méltóan remekül épít az elődjére, miközben számos dolgot megőriz belőle…
Szörnyekkel való küzdelem, nem találom hol is a fejem.
