A Bygone Dreams egy Kickstarteren indult high-fantasy világban játszódó akció-kalandjáték, amely a színes, mégis fenyegetően ingatag Lume világába rántja be a játékost. Lume egy álombirodalom, amely az összeomlás szélén áll. A Prime Time indie csapat fejlesztésében, a GrabTheGames és a CyberStep közös kiadásában megjelent cím demó helyett egy ingyenesen játszható prológust is elérhetővé tett Bygone Dreams: Prophecy néven, mellyel az volt a céljuk, hogy az érdeklődést fokozzák megjelenés előtt. És bár a Bygone Dreams nem kapott nagy figyelmet, egy rendkívül kellemet játékot kaptunk benne.
A játék történetének középpontjában Wa áll, aki egy emlékeitől megfosztott mágikus lény, akit az ősi Őrzők felkutatására küldenek, hogy feltartóztassa a mindent felemésztő Rémálom terjedését. A narratíva mélyen merít a szláv mitológiából és a bosnyák folklórból, költői misztikummal és álomszerű képekkel fonva körbe a cselekményt. A történet szándékosan töredezett, nem lineáris módon bontakozik ki, ami egyszerre teremt sűrű atmoszférát és idéz elő néha zavaró tempóváltásokat. A teljes szinkronnal felvett átvezetők látványos és emlékezetes körítést adnak a mesének, még akkor is, ha maga a történet sokszor sablonosnak hat.
Lume világa önmagában is egy kellemes összképet ad: hol békés és nyugodt, hol nyugtalanítóan baljós, hol pedig teljesen szürreális. Lebegő épületek, a fizika törvényeit meghazudtoló terepformák és álomlogika uralja a tájat, amely egyszerre tűnik idegennek és gondosan megtervezettnek.
A látványvilág a játék egyik legerősebb pontja, nem véletlen, hogy elnyerte a Reboot Develop „Visual Excellence” díját. Festményszerű hátterek, szürrealista építészet és Salvador Dalí-látomásokra emlékeztető lénydizájn uralja Lume világát. A zónák között drámaian változó színpaletták misztikus hangulatot és látványos szürrealizmust idéző látványt nyújtanak. Az ambiciózus, merész képi világ azonban néha a játékmechanikák működésének rovására megy. Különösen a platformok között ugrálva lehet zavaró a vizuális zaj, amit a rengeteg forma és szín okoz.
A felfedezés és a rejtvények viszont hagynak némi kívánnivalót maguk után. A világ nyitott struktúrája szabadságot ad, de néha ez az iránymutatás kárára megy. Elő fog fordulni, nem is egy alkalommal, hogy túl korán oda tévedünk egy későbbi területre, illetve az is, hogy a fejtörők túl kevés kontextust adnak és így a szántnál nehezebb lesz a megoldásuk. Egyes feladványok például megoldás közben kiszolgáltatottá tesznek olyan támadásoknak, melyeket a kameraállás miatt nem láthatunk előre.
A harcrendszer meglepően összetett. Bár nem nevezhető teljes mértékben soulslikenak, sok elemét kölcsönzi a műfajnak, például a stamina rendszert, az ismerős kitérés animációkat, illetve ami a leginkább hasonlít az eredetire, az ellenfelek támadási mintázatai lesznek. A játék során fokozatosan nyílik meg a közelharci és távolsági fegyverek arzenálja, mindegyik saját erőforrás kezelési mechanikával frissíti fel a harcrendszert.
A fő attrakciót egyértelműen a főellenfelek jelentik: több nehézségi fokozatokon tehetjük magunkat próbára, és a Heroic nehézséget elérve nem csupán több életerőt kapnak ezek az ellenfelek, hanem teljesen új támadási mintákat is. Ez remekül küszöböli ki a harcok monotonná válását.
Technikai oldalról a Bygone Dreams többnyire stabil, de akadnak kisebb-nagyobb problémák. A nagyobb részecske intenzív harcoknál előfordulhatnak FPS esések. A környezeti interakciók nem mindig következetesek, a karakterünk elakadhat a növényzetben vagy tereptárgyakban. Ezek a demóban is jelen voltak, és sajnos a teljes játékban is előfordulnak. Az egyik legidegesítőbb hiba, mikor bizonyos HUD-elemek, például küldetésfrissítések, melyek csak néhány másodpercre kellene, hogy a képernyőn legyenek, néha csak a játék újraindításával tűnnek el.
A zenei oldal meglepően mély. Több, mint ötven eredeti zeneszámot készítettek a fejlesztők, bosnyák zenészek közreműködésével, így a hangzás egyszerre hordoz regionális hitelességet és grandiózus, nagyzenekari motívumokat. Ez a keverék egyszerre repít el a fantázia világába, miközben a feldolgozott folklorehoz is erősen köti a játék összességét. A szinkronszínészek munkája ambiciózus egy indie játékhoz, és annak költségvetéséhez képest.
Összességében a Bygone Dreams egy merész indie vállalkozás, amely nagy célokat tűzött ki maga elé, de a legfontosabb, amit el is ért, hogy egy korrekt, kerek egész játékot alkot. Egy lenyűgözően atmoszférikus világ, kihívást jelentő harcok és fülbemászó dallamok. Ezek jellemzik főként a Bygone Dreams-t. Na meg persze a zavaros fejtörői és az indie játékokra jellemző csiszolatlanság.
Az év vége előtt kapunk még egy küzdősportolóról szóló életrajzi filmet. Ezúttal Dwayne Johnson száll…
Az Anima: Gate of Memories 2016-os akció RPG remastere friss látványvilágot, viszont a majd 10…
Decemberben az HBO Max kínálata igazán változatos lesz! Blockbuster filmektől kezdve horrorfilmeken át a karácsonyi…
Bár a közvélemény negatívan fogadta Sydney Sweeney új filmjét, a Christy egy megrendítő filmdráma komoly…
A Wall World 2 nemcsak erősebb, hanem érettebb is elődjénél. Mindent megtesz, amit egy folytatásnak…
A World of Tanks ünnepi eseményét ezúttal nem más dobja fel, mint a zseniális Benedict…
